A művész pap zenéje (2.)
2025-10-01 12:00:00
- Szilágyi Mihály
(Folytatás a szeptember 18-i lapszámból)
Robineau-t Spanyolországból való hazatérése után XVI. Lajos király üdvözölte, és megengedte, hogy a királyi lakosztályban állítsa ki egyik festményét. Festői tehetségéről úgy igyekezett meggyőződni az uralkodó, hogy saját szeme láttára kellett portrét festenie Marie Antoinette-ről. Hogy a király elégedett lehessen, a lányát és még a kutyát is megörökítette a muzsikus festő.
A francia minisztérium – hogy növelje a franciák hírnevét – engedélyezte számára, hogy Angliába utazzon. A walesi herceggel gyorsan összebarátkozott, mert az nagy muzsikarajongó lévén, egy személyben két művész társaságát élvezhette. A herceg kívánságára megfestette az egyik híres párbajt Saint-George lovag (Joseph Bologne) és d’Éon között. A herceg azzal dicsérte, hogy csak ő képes egyedül operát írni, hegedülni, és ha kell, díszleteket is festeni.
A hazájában kirobbanó forradalom (1789) után Robineau hazatért. 1791-ben egy kávéházi beszélgetésben a királlyal szembeni szemtelenségek miatt méltatlankodott, mire a lázadók letartóztatták, és vizsgálóbíróság elé vitték. Meg is motozták, hogy nincs-e nála fegyver, amivel öngyilkosságot követhetne el. Nem volt. Azonban Robineau ügyesen kiszabadította magát fogvatartói markából, és elmenekült. Egy őrházban szégyenében nyolc tőrszúrással igyekezett véget vetni saját életének, de valakik rátaláltak, és megmentették a még élő művészt. A Szeretet Nővérei aztán két hónapnyi dédelgetés után lábra állították.
1795-ben konzervatóriumi professzorrá nevezték ki. Tanárként, karmesterként és zeneszerzőként tevékenykedett, miközben számos híres portrét vetett vászonra. 1800-ban Párizsban és Amiens-ben 11 művéből állított össze kiállítást. Bonaparte Napóleonról készült portréjáról úgy tarják, hogy az a legélethűbb ábrázolás.
Alexandre-Auguste Robineau, az ecset és a vonó kitűnő művésze még közel három évtizedig kamatoztatta tehetségét. Muzsikált és festett. Meghatározó alakja volt a párizsi zenei és képzőművészeti életnek is. Zeneművei nem bizonyultak világhírűnek, de számos híres ember portréja ma is egyedülálló alkotás. Ő indította művészi útjára François Diday festőművészt.
1828. január 13-án, nyolcvanévesen távozott a földi kalandok világából. Érdekes módon róla nem maradt fenn semmiféle képzőművészeti ábrázolás.
