Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2025-08-13 14:00:00
Az árpa megért, most földnek hajol.
Védte a pipacs égő pirosát,
a fürjek éneke csengő láncszemét,
és most a nyarat igazolva vár.
Vár a kombájnra s nem tusakodik:
– megérte vajon? –
Meghajtja fejét
s azt hallgatja, hogy mit üzen a föld
a jövő nyárnak: az az üzenet
juttatja el az érett magvait
új kikelésnek.
Horváth István Megtartó üzenetével indulok neki augusztus idusán körülnézni a tájon. Gyere velem e szellemi határszemlére, kedves Olvasóm!
Augusztus 15. Nagy Boldogasszony napja, Szűz Mária mennybemenetelének emlékére.
„Ezt az ünnepet a görögök hívják Szűz Mária elaluvása ünnepének, mert úgy tartják, hogy rendes és csendes halállal megholt” – írja a krónika.
E nap egyben Magyarország Mária oltalmába ajánlásának emlékünnepe. Az ünnep nyolcadába Szent István napja is beleesik. S az aratás után végre a falusi nép szusszanhat egyet.
Az Árpád-korban Szűz Mária lett a magyarok legfőbb oltalma, a koronázó templomok, főpapi székesegyházak, számtalan monostor, búcsújáró hely és kisebb templom az ő védelme alatt állottak.
Székely Bertalan – Naplemente, 1880
Augusztus 16. Szent Rókus napja. Tisztelt és szeretett alakja volt a katolikus jámborságnak. Rókus (1293–1327) Montpellier-ben született. Rómába zarándoklásakor pestisjárvány tört ki, annak betegeit gyógyítgatta. De maga is megbetegedett. Előbb egy angyal, majd egy hozzá szegődött kutya ápolta. Amikor felépült, hazaindult. Otthon nem ismerték fel, kémnek nézték, és börtönbe vetették. Ott is halt meg. A fekete halál aratása a XIV. században volt a legszörnyűbb Európában, de Rókus csak a következő században lett a pestisesek védőszentje. 1485-ben földi maradványait a velenceiek ellopták Montpellier-ből, Velencébe vitték, s megalapították a Szent Rókus Társaságot, melynek tagjai betegek gyógyításának szentelték magukat. Rókust Sebestyén, illetve Kozma és Damján orvosszentek társaságában ábrázolták: zarándokköntös a ruhája, kezében bot, a vállán kobaktök és tarisznya, fején széles karimájú kalap. Rendszerint felemeli ruháját, és a combja belső oldalán lévő fekete foltra, pestis által okozott sebre mutat. Hűséges kutyájával együtt ábrázolták, amint a szájában kenyeret tart; a kenyeret hozó eb a kalászérlelő kánikula jelképe is.
121 éve, 1904-ben e napon született Wendell Meredith Stanley amerikai biokémikus. Őneki sikerült először vírust – dohánymozaik-vírust – kristályosítania a princetoni egyetem növénypatológiai laboratóriumában. A tudományos világ eleinte kétkedéssel fogadta eredményeit, később azonban általánosan elfogadták azokat. 1946-ban kémiai Nobel-díjjal tüntették ki. 1948-tól 1969-ig a Berkeley egyetemen elsősorban az influenzavírussal foglalkozott.
Szintén e napon, 68 éve, 1957-ben költözött át a másvilágra Irving Langmuir fiziko-kémikus. Az atomok szerkezetét és a kémiai kötések kialakulását leíró elméletet dolgozott ki, ő vezette be a kovalencia kifejezést. A szilárd anyagok és folyadékok felszínének molekuláris rétegeinek tanulmányozásáért 1932-ben elnyerte a kémiai Nobel-díjat. Ebből kiindulva, 1946-tól a mesterséges esőkeltés lehetőségeit kutatta.
52 évvel ezelőtt, 1973-ban halt meg Selman Abraham Waksman ukrán születésű, amerikai mikrobiológus. Alexander Fleming felfedezése, a penicillin ráirányította a figyelmet az antibiotikumokra. Waksman és munkacsoportja szisztematikusan kereste az antibiotikumokat a mikroorganizmusok között. Waksman vezette be az orvosi szaknyelvbe az antibiotikum elnevezést. 1940-ben fedezte fel az aktinomicint, mely daganatellenes szerként volt használható. Hatalmas szakmai elismerést váltott ki a sztreptomicin felfedezése, amelyet – többek között – a tuberkulózis elleni küzdelemben még ma is használnak. Ezért 1952-ben orvosi-élettani Nobel-díjban részesült. Kutatómunkája során még mintegy húszféle antibiotikumot fedezett fel, és jelentős eredményeket ért el a talaj mikrobiológiai összetételének felderítésében.
Arany kalászok tengerében járok,
Reám nevetnek kék búzavirágok.
Nevetős kedvük nem tudom, miért van,
Egy-két nap tán még s fekszenek aléltan.
Óh, szép búzavirág, érzed-e véged?
Készül a kasza már elbánni véled.
Készülj te is, készülj a bús halálra,
Szürcsöld a harmatot, tán utoljára!
Arany kalászok, kék búzavirágok,
Itt kell hagynotok ezt a szép világot.
Alighogy éltetek, s már vége, vége…
Felnyög a vén föld: oda ékessége!
Dal a búzavirágról. A 96 évvel ezelőtt, 1929. augusztus 17-én a kisbaconi földbe helyeztetett Benedek Elek verse nem csupán a búzavirágról szól.
Fent a hegyek között mélységes csend ül,
Ám lent a völgyben a kasza már csendül,
Dűl az arany kalász, ledűl a rögre,
Helyét a bús tarló veszi örökbe.
Bús tarló fölött, haj, színe hagyottan,
Szegény búzavirág összetapodtan,
S felsír fölötte sirató madárdal:
Egy lett a sorsa a konkolyvirággal!
Óh, szép virág, siratlak én is téged,
Ki szerzél nékem sok gyönyörűséget.
Színedben az égnek kékségét láttam,
Isten kezének remekét csodáltam.
Te, kinek magja a kék égből szállt le,
Színehagyottan is legszebb virág te,
Hű barátodtól mért kell megválnod!?
– Nyugodj csendesen. Legyen szép az álmod.
E napon, 1904-ben született a geológus, tudomány- és technikatörténész Bendefy László is. Közel 700 tudományos közlemény szerzője; ezekben földméréssel, térképészettel, nagy magyar geológusok és geográfusok életével foglalkozott, de írt őstörténettel foglalkozó tanulmányokat is. Nagy érdeklődést keltett 1936-ban megjelent Az ismeretlen Julianus című könyve. 1942-ben Kunmagyaria címmel közreadott tanulmányában őseink Kaukázus vidéki emlékeit tárgyalja. Megállapításait kortársai közül sokan vitatták, de ezek egy részét az utóbbi évtizedekben az orosz régészeti kutatások igazolták.
„Arany kalászok tengerében járok”
1913. augusztus 19-én született az agrobotanika és kísérleti ökológia tudósa, Mándy György. Megalapítója és egyik legfőbb művelője volt hazánkban a kultúrnövények fajta-alaktani és fajta-rendszertani kutatásának.
Augusztus 20. Szent István napja. Az európai keresztény államok közé beilleszkedni vágyó Géza fejedelem részéről fia névválasztása tudatos volt. A legenda szerint a szülés előtt álló Sarolt fejedelemasszony előtt álmában megjelent Szent István első vértanú, s így szólt hozzá:
„Bízz az Úrban, asszony, s légy biztos, hogy fiút fogsz szülni, akinek e nemzetségben először jár korona és királyság, és az én nevemet ruházd reá”.
Az a fajta szentség és közjogi méltóság, amit a magyar nemzet tulajdonított a Szent Koronának, másutt ismeretlen.
István szentté avatása, névünnepének naptárba iktatása, amihez VII. Gergely pápa adott felhatalmazást, I. (Szent) László király érdeme.
Augusztus 20-án, 1885-ben született Árkoson Gelei József zoológus, az MTA tagja. A kolozsvári unitárius kollégium elvégzése után a Ferenc József Tudományegyetemen tanult természetrajz-vegytan szakon, 1908-ban védte meg egyetemi doktori disszertációját. 1909-ben tanársegéd Apáthy István mellett. Grazi tanulmányai után tíz esztendeig a kolozsvári Állattani Intézetben dolgozott, majd müncheni és würzburgi egyetemen végzett állattani kísérleteket. 1914-től az összehasonlító sejttan tanára Kolozsváron. Trianon után 1924-ig a kolozsvári unitárius kollégiumban tanított, majd az Erdélyi Múzeum-Egyesület őreként tevékenykedett. 1924-ben kinevezték a Szegedre emigrált egyetem állattan és összehasonlító bonctan professzorának; az egyetem rektora volt 1935 és 1938 között. 1940-től 1945-ig a Kolozsvárra ismét visszaköltözött egyetemen tanszékvezető. 1947-től haláláig a Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi Karának Biológiai Intézetét vezette. Számos újonnan felfedezett élőlényt neveztek el róla. Több mint 100 tanulmánya jelent meg. 1941–45 között az unitárius egyház főgondnoka is volt, e minőségében alapította meg a Berde Bizottságot, melynek célja a nép fiai közül kiválasztani az arra alkalmas középiskolai tanulókat.
1901. augusztus 21-én halt meg a kolozsvári születésű Székely Bertalan festő. Eredetileg mérnöknek készült Bécsben. Mint festő Bécsben tanult, s megfordult Berlinben, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Olaszországban, Londonban. 1855-ben visszatért Erdélybe. Festményeit az akadémikus komponálás és a naturalisztikus anyagábrázolás jellemzi. Ki ne ismerné monumentális ikonikus festményeit: II. Lajos király holttestének megtalálása a Csele-pataknál, Dobozi Mihály és hitvese, Egri nők, V. László udvara, Thököly búcsúja, Zrínyi Miklós kirohanása Szigetvárból!
Az 1880-1890-es években készültek legszebb tájképei. Ezek egyike a Naplemente 1880-ból.
Maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2025-ben, Nagy Boldogasszony napján