Bolyai János és Wohlgemuth kormányzó (II.)

Írásunk első részében részletesen bemutattuk Bolyai János Wohlgemuth kormányzóval folytatott párbeszédét, amely Sebestyén (Spielmann) Mihály történész szerint a marosvásárhelyi Teleki-házban történt, 1949. augusztus 9-én1. Viszont Benkő Samu Bolyai János vallomásai c. értékes és 4 kiadásban megjelent remekművének 165. oldalán, hivatkozva Bolyai János Teleki-Bolyai könyvtárban található kéziratának 474. jelzetű oldalára, azt írja, hogy:

„Miközben e ködvárakat építgette, alapos leckét kapott Wohlgemuth tábornoktól, Erdély katonai és polgári kormányzójától. A Marosvásárhelyre látogató osztrák generális előtt Bolyai János is megjelent „tartozás- vagy kénytelen kötelességből”. A találkozóra előre készült. Napi teendőinek 1851. november 24-i feljegyzése szerint magával szándékozott vinni az Üdvtan német nyelvű szövegét, s ugyanakkor őrnagyi rangért, „álladalmi tanácsnoki” címért s 200 pengő Rhf. személyes díjpótlékért” akart folyamodni. <474>”2

Bolyai János kéziratában olvashatjuk:

„Teendők vagy igazítandóim Nov. 24-e óta 1851-ben.

 Az 1852-beli, az 1852-beli febr. mindegy vagy kürülbe(lül) legfőbb 20. jan, azon túl a’ fölmondott pénz öszvég fölvételére, a’ végre, ha a’ pénz addig a’ nélkül el-nem küldhetik, bizalmas alkalom által a’  betét könyvöt el-küldeni.

Kormányzohoz menni.

Üdv-tanomat németül is magyarul is, ’s ha érkezem, lényegét röviden latinul is, ki-dolgozni, ’s amugy a Bécsi tud. akadémiához, magyarul a’ magyar tud. társulat vagy akadémiához, ha méltatik vagy jónak vagy célszerűnek találtatik ki-nyomtatás végett, latinul más nemzet béli tud. helyekhez, de úgy bárhol kevésbé lesz kapos, mint az illető élőnyölvön csakugyan le- vagy átfordíjuk vagy teszik, ha kell vagy megszeretik, ’s németül itt Maros-Vásárhelyt is Atyám által vagy annak adva át, ön- fölügyöletem alatt ’s az Appendixnek mint öntalálmányomnak, megvédése vagy tiszta magos fénybe helyzésére ama vagy azon német archívum vagy tud. gyüjteménybe fölküldetni, ’s mindeneket illő célszerűleg (el-) szétosztani a’ Földön.

A bécsi’ s magyar tud. akadémia jutalom kérdésit ’s jutalom díjait meg-tudni ’s ha célszerünek ’s illő tehetőnek találom azokra vagy rájuk megfelelni vagy megoldani fejteni, eleget tenni.

Némi vagy holmi érdekes vagy nevezetes könyvököt, melyekről tudomásom van, vagy értesültem, Nagy-szebenben, Thiery-féle könyvös boltban, Sinai vagy Cinai nyölvtan  ugyanott (megszerezni).”3

Csak a mi témánkat érintő részt idézem a kézirattöredékből, amely a jellegzetes Bolyai János-féle sajátos betűkészlettel és halmozott jelzőkkel íródott.

Tehát az egyértelmű, hogy 1851 november 24-én jegyezte fel Bolyai János a teendőit, és az is egyértelmű, hogy a kormányzóhoz is szeretne bejutni. Csakhogy Wohlgemuth kormányzó 1851. április 14-én, Pesten tüdőbajban elhunyt. Bolyai János biztosan tudta ezt, mert a korabeli újságok megírták, ő rendszeresen bejárt a Teleki Tékába, hogy átnézze a német és magyar hírlapokat.

E sorok írója szerint itt az új kormányzót szerette volna meglátogatni, nevezetesen Wohlgemuth utódját, Karl Philipp zu Schwarzenbergert.

Ugyanis 1851. április 29-től Erdély kormányzója  Karl Philipp zu Schwarzenberg herceg, táborszernagy volt (1802–1858). Szülei Karl Philipp zu Schwarzenberg tábornagy és Maria Anna von Hohenfeld grófnő – Esterházy Pál Antal herceg özvegye – voltak. Öccse Edmund zu Schwarzenber tábornagy volt. 

De  ha újra segítségül hívjuk Sebestyén Mihály Időtár II. című kötetét, akkor abból megtudhatjuk, hogy Schwarzenberg kormányzó sohasem járt Marosvásárhelyen. Bolyai János 1849 után sokat töprengett azon, vajon mit kellene tegyen, hogy akár a Tudós Társaság, akár a hatalom elismerje, megértse és jutalmazza az ő nagy művét, a Tér Abszolút Igaz Tudományát (melynek az Appendix csak ragadványneve). Nem véletlenül szerette volna kérvényezni a  Mária Terézia-érdemrendet4.

Ludwig Wolhlgemuth  nyolcéves korában belépett a bécsújhelyi Teréz Katonai Akadémiára. Kiképzése után 1805-ben zászlós lett a Császári és Királyi 56. számú Gyalogezredben. Alsó tisztként részt vett az 1809-es és az 1813/15-ös hadjáratokban. 1814-től a matematika professzoraként szolgált a bécsújhelyi Akadémián, kiemelkedő tanítási módszerei felkeltették Johann főherceg figyelmét. 1821-ben századossá, 1831-ben pedig őrnaggyá léptették elő.

További katonai szolgálat után 1836-ban ezredessé léptették elő, és a 40. számú Császári és Királyi Gyalogezred parancsnokává nevezték ki. 1844-ben vezérőrnagy és dandártábornok lett a milánói I. hadsereghadtestben. Amikor 1848 márciusában kitört a háború Észak-Olaszországban, Wohlgemuthnak lehetősége nyílt bemutatni kivételes katonai tehetségét. Milánóban öt napig tartó utcai harcok során helytállt, március 22-én utóvéddel fedezte Radetzky visszavonulását, végül előőrsöket foglalt el a Mincio-folyónál, Goito és Valeggio közelében. Miután április 8-án több órán át ellenállt a túlerőben lévő piemonti erőknek, kénytelen volt dandárját a Mincio-folyótól a veronai erőd nyugati sáncához visszavonni.

Brigádja ezt követően sikeresen részt vett a pastrengói (április 28/30.), curtatonei (május 29.), goitoi (május 30.), vicenzai (június 10.) és a custozzai csatában (július 25.). Csapatai Valeggiónál és Pastrengónál aratott sikereiért Mária Terézia-renddel tüntették ki. Végül az év vége előtt hadnagyi rangra léptették elő, és bárói rangra emelték. 1849 márciusában hadosztálya döntő befolyással bírt a mortarai és novarai csaták harcainak menetére, mivel biztosította Radetzky főhadseregének déli szárnyát, amiért megkapta a Mária Terézia-rend Parancsnoki Keresztjét. Ezt követően Szlovákiába vezényelték a magyar felkelők ellen, de 1849. április 19-én Nagysallónál vereséget szenvedett a magyaroktól. A IV. hadtest parancsnokságát kapta, és június 21-én az oroszokkal együtt megnyerte a peredi csatát. Katonai pályafutását a raabi erőd elfoglalásával (június 28.), valamint az ácsi csatában és a harmadik komorni csatában (július 2. és 11.) való részvétellel fejezte be, melyeket csapatai közbelépése döntött el. 1849-ben a 14. számú Császári és Királyi Gyalogezred parancsnoka, valamint Erdély polgári és katonai kormányzója lett. 1851-ben Nagyszeben díszpolgárává választották. Bécsi útján megbetegedett, és Pesten halt meg.

Irodalom 

Az Acren des k. u. k. Hadilevéltár. – Strack, 

Az osztrák hadsereg tábornokai. Bécs 1850. – Hirtenfeld, 

Mária Terézia katonai rendje és tagjai. Bécs 1857. – Würzbach, 

Az Osztrák Birodalom életrajzi lexikona. – Svoboda,

A bécsújhelyi Teréz Katonai Akadémia és növendékei. Bécs 1894. Szerző: Oskar Criste. Idézet: Criste, Oscar, „Wohlgemuth, Ludwig Freiherr von” in: Allgemeine Deutsche Biographie 43 (1898), 717-719. oldal [online változat];

URL: https://www.deutschebiographie.de/pnd139109668.html#adbcontent

1. Sebestyén Mihály: Időtár II. című, 2010-ben megjelent értékes és hiánypótló kötetének 48. oldalán.

2. Benkő Samu: Bolyai János vallomásai, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972 (második kiadás).p. 165.

3. Teleki-Bolyai Könyvtár, Bolyai János kéziratai, Jelzete, BJ 474/1.

4. Lásd bővebben: Ács Tibor–Oláh-Gál Róbert: Bolyai János fragmentuma a Mária-Terézia rendért, in Oláh-Gál Róbert: Bolyaiak a történelem sodrásában, Pro-Print, Csíkszereda, 2025., pp.209–258.