Elballagtak a Bolyai és a Református Kollégium végzősei

Búcsú és új kezdet

Batyuk, virágok és egy utolsó csengőszó – június 6-án, pénteken több mint 200 végzős búcsúzott el a Bolyai Farkas Elméleti Líceumtól és a Marosvásárhelyi Református Kollégiumtól. A két nagy múltú intézmény diákjai ökumenikus istentiszteleten vettek részt a marosvásárhelyi Vártemplomban, majd egyénileg rendezték meg ballagási ceremóniájukat.

„Egy korszak lezárul és egy új veszi kezdetét” – nyitotta meg ünnepi beszédét Hajdú Zoltán, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója kihangsúlyozva, hogy a végzős diákok életre szóló pillanatokat élnek át. Úgy fogalmazott, hogy az elmúlt négy év közös történet volt: tanórák, versenyek, kirándulások, hétköznapok és ünnepnapok alatt formálódott az a mozaik, ami a ballagás napján egy képpé állt össze, amelynek a diákok és tanárok is egyaránt részesei. „Mindannyian győztesen álltok itt előttünk” – mondta, hozzátéve, hogy nem csak a tanulmányi eredmények miatt büszkék a végzős diákokra, hanem azért is, amilyen emberekké váltak az évek során. „Minden tudás, tapasztalat és érték ott van bennetek, ami ahhoz kell, hogy megálljátok a helyeteket bárhol, bármikor. Az iskola kapuja mögött most új utak nyílnak. Menjetek és járjátok be őket szabad lélekkel és nyitott szívvel.” – bocsátotta útjukra a végzősöket Hajdú Zoltán.

„Kivételes iskolából indultok, olyan helyről, ahol a tudásnak rangja, a gondolatnak tere, a teljesítménynek értéke van” – mondta Antal Levente Mihály főtanfelügyelő-helyettes. Arra biztatta a diákokat, hogy ne féljenek kérdezni és kételkedni, maradjanak kíváncsiak, tiszteljék mások munkáját és becsüljék meg a sajátjukat, legyenek bátrak nem alkalmazkodni ott, ahol nem lenne helyes és ne felejtsenek el emberségesek maradni akkor sem, amikor a világ mást kér majd tőlük. A főtanfelügyelő-helyettes a következő gondolatokkal zárta ünnepi beszédét: „Különleges évek állnak mögöttetek, de még különlegesebbek előttetek. Kívánom, hogy legyen bennetek elég hit ahhoz, hogy ne csak nézzétek a világot, hanem alakítsátok is azt.”

Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusát képviselve Dévai Erika konzul asszony szólt az ünneplőkhöz: „A líceum neve önmagában súlyt hordoz. Képvisel tudást, hagyományt, teljesítményt és egy olyan közösséget, amely a tudás szeretetére és szellemi szabadságra épül. Innen ballagni nem csak kiváltság, hanem felelősség is.” A konzul asszony kiemelte, hogy nem a címek, pályák vagy pontszámok fogják meghatározni a fiatalokat, hanem az, hogy segítenek-e másokon, kiállnak-e azért, ami helyes és tudnak-e nemet mondani akkor is, amikor a világ igent kiált. Búcsúzóul három jókívánságot intézett a végzősök felé: „Legyen bennetek kíváncsiság, hogy merjetek kérdezni. Legyen bennetek alázat, hogy meg tudjátok hallani a válaszokat és legyen bennetek tartás, hogy akkor is tudjatok állni, amikor túlságosan fúj a világ szele.”

A tisztségviselők köszöntőit követően a diákok képviselői búcsúztak a ballagóktól. A tizenkettedik osztályosok nevében Kerekes Máthé Éva és Simon Anna szóltak az ünneplőkhöz, akik többek között felelevenítették a líceumi évek néhány meghatározó pillanatát. A tizenegyedik évfolyam elköszönő, biztató szavait Túrós Sarolta fogalmazta meg. A Bolyai Farkas Elméleti Líceum zene köre ajándék dallal tette még emlékezetesebbé az ünnepséget: Demjén Ferenc Felnőtt gyermekek című dalát adták elő a végzősök tiszteletére.

A ceremónia keretein belül a kiemelkedő eredményeket elért végzős diákokat is díjazták. Az évfolyamelsők a XII. G (matematika-informatika, intenzív informatika szak) osztály tanulói, Illés Beáta Amália és Iszlai Bálint lettek, mindketten 9,99-es négy évi tanulmányi átlaggal.

A ballagók hagyományőrző körmenetére is sor került: a végzősök utoljára járták körbe az iskola előtti parkot és a Bolyaiak szobrát. A tizenkettedik évfolyam képviselői jelképesen átadták a líceum zászlaját és kulcsát a most már rangidősnek számító tizenegyedikeseknek. Az ünnepség zárásaként Hajdú Zoltán igazgató az iskola ősi csengőjével még egyszer utoljára kicsengetett a végzősöknek.

Családias hangulatban ballagtak

Az ökumenikus istentiszteletet követően a Református Kollégium végzősei a Vártemplomban búcsúztak el a középiskolai évekről egy meghitt, bensőséges ünnepség keretein belül. Az esemény során hangsúlyozták: ez egy olyan hagyomány, amelyet hosszú éveken át szeretnének megőrizni és továbbvinni.

„A mai nap egy ünnep, amelyre régóta vártatok és egy fordulópont is, amelynek súlyát talán csak a későbbiekben érzitek meg igazán.” Ezekkel a szavakkal nyitotta meg ünnepi beszédét Benedek Zsolt igazgató hangsúlyozva, hogy a ballagás nem csak az iskola elhagyása, hanem sokkal több ennél, hiszen egy korszak lezárását is jelenti. „Ez az intézmény, amely évszázados hagyományaiban őrzi a hit, a tudás és a közösség tiszteletét most útjára bocsát benneteket” – mondta. Úgy fogalmazott, hogy lesznek nehéz döntések és olyan pillanatok, amikor a fiatalok elgondolkodnak azon, hogy jól döntöttek-e. Ezekben a pillanatokban emlékezzenek vissza arra, amit az iskolában töltött évek alatt tanultak – nem csak a könyvekből – és tudni fogják, hogy merre van a helyes út. „A világ sok mindent vár tőletek, de ti legyetek önazonosak. Legyetek olyan emberek, akik képesek szeretni, megbocsátani, szolgálni és így áldássá válni mások életére.” Zárásképpen Benedek Zsolt a következő gondolatokat intézte a ballagó diákokhoz: „A Marosvásárhelyi Református Kollégium mindig visszavár, mert ez az iskola nem csak az otthonotok volt, hanem mostantól örök része annak, akik vagytok.”

Antal Levente Mihály főtanfelügyelő-helyettes többek között rámutatott arra, hogy az iskola nem csak tudást adott a diákoknak, hanem irányt is mutatott. „Különleges iskolából indultok el, egy olyan helyről, ahol a hit, a tudás és az erkölcsi tanulás évszázados egységet alkot. Egy olyan közösségből, ahol a református értékek, az Istenbe vetett bizalom, a felelősségvállalás és a szolgálat meglévő örökség. Bízunk abban, hogy a kapcsolatok, a tudás és a gondolkodás, amit innen magatokkal visztek tartós alapot ad majd a jövőtöknek.”

Nagy Tibor Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület tanügyi referense Ézsaiás próféta könyvéből idézett: „Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” Hangsúlyozta, az egyházkerület büszke a mindenkori diákokra, majd a következő gondolatokkal búcsúzott: „Imádkozunk azért, hogy a továbbiakban Isten kegyelme, szeretete és gondviselése kísérjen benneteket  – először az érettségi ideje alatt, majd a nagy választásokban vagy akkor, amikor úgy érzitek, hogy nem találjátok a helyeteket az életben.”

A hivatalos köszöntők után a diákok képviselői vették át a szót. A tizenegyedik évfolyam szóvivőjeként Csiki Johanna búcsúztatta a végzősöket. Az utolsó szó jogán, a tizenkettedik osztályosok nevében Erdély Tímea és Szász Lehel Hunor szóltak az ünneplőkhöz. A Református Kollégium kórusának előadását követően ünnepélyes díjkiosztóra került sor, ahol a kiemelkedő eredményt elért diákokat jutalmazták. Az évfolyamelsőnek járó kitüntetést a XII. Alfa (társadalomtudomány szak) osztály tanulója, Csepán Szabolcs Róbert kapta, aki 9,76-os tanulmányi átlaggal zárta a négy évet. Befejezésképpen a végzős évfolyam képviselői ünnepélyesen átadták az iskola zászlaját a tizenegyedikeseknek, akik ezéltal elnyerték a rangidős szerepet.