Csak semmi pánik! Az Országos Katasztrófavédelmi Felügyelőség hirdetett mára lakossági riasztási gyakorlatot. (Napokkal ezelőtt tette, akkor még nem tudhatták, hogy Trumpék letámadják Iránt, és abból ilyen világrengető válsághelyzet alakul ki hirtelen.) Szerencsére ez elmaradt. Senki se szereti, ha fölöslegesen rángatják az ördög bajuszát. Békés időben is hátborzongató, amikor vészjóslón felbúg a sziréna, hát akkor most! Na, nem mindenki így áll hozzá, az USA kiszámíthatatlan elnöke például a hétfői élő adásban kitartott ripacsosan kedélyeskedő stílusa mellett, és a hősi halott katonák méltatása után arról is részletesen beszélt, milyen lelkesen válogatja a first lady a megújuló Fehér Ház drapériáit, más kellékeit stb. Nagyvonalú, széles látókörű ember, na! De hagyjuk most ezt. A pillanatnyi világkrízis hangulatát felerősíti bennem az, hogy ma március 4. van. Az 1977-es pusztító nagy földrengés 49. évfordulója. A tragikus eseményt mi Marosvásárhelyen értük meg, itt sokkal kisebb ereje, hatása volt a földmozgásnak, mint például Bukarestben, mégis évekig bennem maradt az a zsigeri félelem, ami valószínűleg akkor majdnem mindenkibe befészkelte magát. Most már pontosan nem tudom felidézni, mit éreztem, amikor fekve nézve a filmet, hirtelen megmozdult alattam a kanapé, megszakadt a tévéadás, és rájöttünk, a föld reng alattunk. De a riadalom sokáig nem akart eltűnni a tudatomból, gyomromból vagy ki tudja, honnan. Arra sem emlékszem, miről szólt az akkor sugárzott kortárs bolgár film, az Édes és keserű, és biztos így vannak vele sokan mások is, de ez lényegtelen. Sokkal nagyobb baj, hogy az akkor megrongálódott épületállomány nagy hányadát azóta sem újították fel, tették biztonságossá ebben az országban. Ha egy hasonló erősségű fölrengés mostanság következne be, ugyanolyan emberi, anyagi veszteségeket okozhatna, mint az akkori. Reméljük, ilyesmi nem lesz, noha sűrűn követik egymást a kisebb földmozgások Vrancea térségében. A Richter-skálán 7,2-es erősségű 1977-es földrengés Románia déli és keleti részét érintette, a statisztikák szerint összesen 32.900 épület dőlt össze, 35.000 család maradt hajléktalan, és 200.000 épület rongálódott meg. Az emberi áldozatok száma 1570, a sérülteké 11.000 volt. Az anyagi kár értéke elérte a 2 milliárd dollárt. Bukarestben 32 tömbház dőlt össze, további 130 rongálódott meg. Az AI (mesterséges intelligencia) szerint az akkoriban közzétett hivatalos áldozatszám valószínűleg alacsonyabb volt a valósnál. Az emberveszteség különösen fájó, csak Bukarestben több mint ezernégyszázan haltak meg. Számos nagyszerű személyiséget veszített el a kulturális élet.
A mélyfészkű mozgás 55 másodpercig tartott, az emberek többsége valószínűleg úgy emlékszik, hogy sokkal hosszasabb volt. Aki átélte, sokáig mesélte róla a maga sztoriját. Mára már több nemzedék nőtt fel e „megrázó élmény” nélkül. Az országos döntéshozók között is számos ilyen fiatal van. De olyan „illetékes elvtársak” is bőven vannak, akik személyesen is átélték a ’77-es tragédiát, és tisztában vannak azzal, mit okozhat a katasztrófa, mégis kevés konkrét lépés történt a lesújtó következmények megelőzéséért. Jó lenne, ha a szirénahang valahogy az ő fülükhöz is eljutna. És ki se takarodna onnan, amíg meg nem valósul a sokszor felemlegetett vészhelyzet tényleges orvoslása.
