Fények útján

*A 17. ablak a Küküllődombói Unitárius Egyházközségé

Adventi ablakok meséje

Küküllődombón A Küküllődombói Unitárius Egyházközség kezdeményezésére a közösség nagy része ötödik éve részt vesz a világító adventi kalendárium építésében, és igencsak nagy sikere van, hiszen elszármazottak is bekapcsolódnak. Magyarországtól Kanadáig naponta egyre több díszes ablak fotója kerül fel a küküllődombói egyházközség Facebook-oldalára csodálatos, szívet-lelket melengető szöveges üzenetek kíséretében.

A küküllődombói élő kalendárium ötletéhez való csatlakozásról Márkos-Mátyás E. Zitát, a helyi kezdeményezés szorgalmazóját kérdeztük. Mint elmondta, az adventi világító kalendárium nevet viselő mozgalomnak kettős célja van. A lényeg, hogy az adventi időszakban, karácsonyra hangolódva, december 1-től 24-ig a faluban egy-egy ablakot feldíszítsenek, és esténként fénypompás ablakokkal várják Jézus születését. Így szentestéig minden este más-más család otthonának ablaka borul fénybe. 

Ezáltal advent idején Küküllődombó utcái nem csupán a ködben derengő házak sorát, hanem élő, lélegző történetek fényét is őrzik. A helyi unitárius gyülekezet közösségi oldalán nap mint nap a felragyogó, világító ablakokkal mutatják be, hogyan bontakozik ki a várakozás titokzatossága a közösség hétköznapjaiban. Ezek az ablakdíszek, amelyek minden nap más család által vannak feldíszítve, nem egyszerű díszletek. Mindenik egy sajátos gondolatot, egy bibliai vagy lelki üzenetet hordoz, amit a fény és a forma együtt alkot meg. Az adventi falukalendárium így nem csupán naptári számok sorozata, hanem fényfolyam, amely a karácsony felé vezető belső utat világítja meg. A falukalendárium minden este felnyíló ablaka előtt megállni olyan, mint egy-egy kis zarándoklat: a fény szelíd imádság a sötétségben, a közösség összetartozásának fénye, amelyben a betlehemi csillag ígéretét visszhangozzuk a saját otthonunkban is. Ez a közös játék – amelyben otthon maradottak és világszerte, Kanadában, Svédországban, Belgiumban, Németországban és Magyarországon élő egykori küküllődombóiak egyaránt részt vesznek – nem csupán egy adventi huncutság, hanem egy olyan közösségi fényív, amely összefűzi a jelenlétet és az emlékezést, az egyéneket a közösségben, és hitet, fényt gyújt mindannyiunk szívében. A kezdeményezés Küküllődombón legelőször 2021-ben indult útjára Márkos Hunor unitárius lelkipásztor családjának kezdeményezésére, a világjárvány utáni egyéni zárkózottságba váltó elővigyázatossági állapotból való kimozdításként. Azóta különböző változatokat is megélt a játék. Volt olyan év, amikor az ifjúság tagjainak kellett a falut bejárni, felfedezni az épp megnyílt ablakot. Volt olyan év, amikor játékvezető is került a tevékenység moderálására, mint ahogy idén is. Ilyenkor minden ezzel járó feladatot neki kell ellátni: a dátumfoglalás nála történik, a fényképek hozzá érkeznek be, és bár nem volt kikötés a szöveges bejegyzés megszerkesztése, az idei játékvezető ezt is vállalta. 

A tevékenység megvalósítása mögötti szív-lélek ember Miklós Noémi Beáta helyi vállalkozó, kétgyermekes édesanya és családja. Nekünk ez a felvállalás nagy örömöt jelent. Látni azt, hogy unszolás nélkül is mocorog a közösségben valami, már elégtétellel tölt el. Tudva, hogy van az a pár ritka család, amely magáénak érzi a mi álmunkat is, és részt vállal a valóra váltásban, illetve egymagában, a mi beavatkozásunk nélkül is elvégzi azt, ez az igazi siker. Harmadszorra pedig, megélni csak mint résztvevő, amint sorra nyílnak az ablakok, olvasni a hozzá fűződő napi üzenetet, illetve látni a soros gazdát, aki jelentkezett… Őszinte, gyermeki öröm, hála és remény, amely feltölti a kimerült tartalékainkat. Ezek a ragyogó ablakok tehát az adventi várakozás apró kapui, amelyek mögött a remény, a szeretet és a béke rejtőzik – mindaz, amiért érdemes együtt kilépni a hideg esti csendbe, és engedni, hogy a fény vezessen bennünket az ünnep felé – talán ez az advent legcsendesebb tanítása. Nem harsány hittel, nem látványos gesztusokkal, hanem apró, kitartó világosságokkal, amelyek estéről estére emlékeztetnek arra, hogy a közösség nem egyszeri esemény, hanem gondosan őrzött jelenlét. Egy ablaknyi fény, egy rövid üzenet, egy egymás felé forduló tekintet is elég ahhoz, hogy a sötétség ne legyen teljes. Küküllődombón ezek a világító ablakok nemcsak a karácsonyt előlegezik meg, hanem azt a reményt is, hogy a fény, ha továbbadjuk, megsokszorozódik. Így válik az adventi falukalendárium egyszerre játékká és tanúságtétellé: arról, hogy van még közös várakozás, van még egymásra figyelés, és van még út, amelyen együtt haladhatunk, fényről fényre, ablakról ablakra, egészen az ünnep csendes beteljesedéséig – összegezte ünnepre hangolódó gondolatait Márkos Mátyás Zita, a küküllődombói élő karácsonyváró kalendárium mozgalom kezdeményezője.