Négy éve, 2022. február 24-én kezdődött az orosz–ukrán háború. Bár a konfliktusnak voltak előjelei, valójában senki sem számított arra, hogy az 1990-es évek jugoszláviai véres háborúja után újabb fegyveres összetűzés lesz abban az Európában, ahol több mint öt évtized után végre eltűnt a Nyugat és Kelet között felhúzott ideológiai vasfüggöny. Az Európai Unió reményt adott a volt szocialista államoknak, hogy végre behozhatják azt a gazdasági, társadalmi lemaradást, amelyet a diktatórikus rendszerek okoztak. Ehhez persze kellettek az előcsatlakozási és a felzárkózási támogatások, amelyek nélkül nem lehetett volna előrelépni. Ezt a folyamatot is derékba törte a háború. Ne feledjük, kirobbantásának oka az orosz kisebbség évtizedek óta rendezetlen helyzete miatti konfliktus, amelyet az ukrán nacionalizmus táplált. Ez fordult át területi követeléssé. Nem véletlenül, hiszen az oroszok által „igényelt” zóna igen gazdag ásványi anyagokban és más gazdasági nyersanyagforrásokban. Az oroszok négy éve felőrlő háborút folytatnak, és van hozzá erőforrásuk, dacára annak, hogy különböző szankciókat vetett be az unió ellenük. A tét most már nemcsak az „Ukrajnában élő orosz kisebbség ügyének rendezése”, hanem geopolitikai pozíciónyerés. Ameddig ebben nem egyeznek meg a nagyhatalmak, addig háború lesz. És úgy tűnik, hogy négy évvel a háború kitörése után nem erre irányul a világpolitika. Úgy tartják, hogy „akkor lesz háború, amikor leginkább a békéről tárgyalnak”. Ez az axióma teljes egészében fedi mindazt, ami jelenleg történik a világpolitikai sakkjátszmában. A reális, a konfliktusban álló felek érdekeit közelítő álláspontok közelítésével ellentétben az EU fegyverkezik. Tudomásom szerint az Európai Unió eddig 193,3 milliárd eurót fordított Ukrajna finanszírozására, és vezetői eldöntötték, hogy további 32,6 milliárd eurót adnak 2026–2027-ben. Ezt kívánják még „megfejelni” egy 90 milliárd eurós hadikölcsönnel és további 366 milliárd eurónyi összeggel a 2028 utáni 7 éves keretköltségvetésből, valamint 1500 milliárdnyi háborús finanszírozást, illetve Ukrajnának nyújtandó további támogatást követel az Európai Bizottság elnöke. Mindezek mellett a béke önjelölt bajnokának, Donald Trumpnak a javaslatai is távol állnak a valóságtól, mi több, a létrejött Béketanács sem az ukrán, hanem az iráni konfliktus rendezésére fókuszált. Közben a NATO javaslatára minden tagállam megnövelte a fegyverkezésre szánt költségvetését, s teszi mindezt annak ellenére, hogy az unió tagállamaiban gazdasági válság van. A pénzhiány pedig fokozhatja mindezt, mert az intézkedések, amelyek a fegyverkezésre fordított költségvetési hiány pótlására irányulnak, leginkább a társadalom szegényebb kategóriáját érintik. S ez újabb társadalmi konfliktust generálhat, tovább fokozza a bizonytalan helyzetet, ami elkedvetleníti a beruházókat. Egy olyan ördögi kör alakult ki, amelyből egyelőre nincs kiút, hosszú távú megoldás, legyen az Ukrajna EU-csatlakozása, területi engedménye, vagy bármi más, ami elhangzott egy esetleges békemegállapodás kapcsán. Mindeközben ukrán menekültek hagyták és hagyják el az országot, több ezer ember halt meg a fronton. A háború eszkalációja pedig nem csak a gazdasági válságot fokozza. Beárnyékolja az öreg kontinensen lakók biztos, békés jövőbe vetett hitét. Úgy tűnik, hogy ezzel – négy évvel a háború kitörése után – nem igazán törődnek a világpolitika sakkmesterei.
