Küküllő vármegye 1848–49-es történelmi eseményei elválaszthatatlanok a marosszékiekétől – beszélik a korabeli levéltári iratok. Napjainkban ez a szomszédság még szorosabb, mivel az egykori vármegye helységeinek többsége, Dicsőszentmárton központtal együtt, Maros megyéhez tartozik.
Mindenekelőtt meg kell említenem azt, hogy Küküllő vármegye besorozott újoncainak névsorából csak egy töredéket sikerült felszínre hoznom a levéltári temetőből. A „honvédi” rovatban összeírt névsorokat a marosvásárhelyi állami levéltárban őrzik. Sajnos hiányosan. De így is örömet okozhat mind a helytörténészeknek, mind a helységek lakóinak, akik ünneplő büszkeséggel beszélhetnek az erdélyi haza szabadságáért harcoló elődökről.
A vármegye kilenc járásából (bényei, gálfalvi, kundi, küküllővári, nádasi, radnóti, tatárlaki, teremi, zágori) mindössze hét járás összeírt újoncainak névsorát találtam meg. Hiányzik a bényei és a gálfalvi járás összeírása. Hiányzik az 1848-as szeptemberi összeírás, hiányos az 1849-es áprilisi–júniusi összeírás. Azt kérték az összeíróktól, hogy külön írják föl – tudjuk, miért – a román és szász nemzetiségű személyeket, nem találkozhat a kíváncsi szem azzal az összeírással sem.
Hagyományőrző huszárok, illusztráció Fotó: Vajda György
Küküllő vármegye főispánja, báró Bánffy János fölszólítja 1849. február 14-én a marosvásárhelyi katonai parancsnokságot, hogy rendeljen ki a besorozó bizottmányba egy katonai egyént, akinek napidíját az országos pénztár fogja fizetni.1 Kérésére a marosvásárhelyi hadi főparancsnokság részéről Forró Elek (1813-1893) térparancsnok, honvéd alezredes február 25-én azt válaszolta, hogy a besorozásra szükséges katonatiszteket és az orvost ki fogja nevezni.2 Küküllő vármegyétől 1221 katonaújoncot kért az országgyűlési határozat. Már 1848 szeptemberében összeírták a 19, 20, 21, 22 éves fiatalokat. 1849. március 23-án a 18, 23, 24, 25 évesek összeírását rendelte el a főispán,3 akiknek névsorát az összeíró biztosokat segítő szolgabíróknak hét nap alatt kellett összeállítaniuk. Fölmentették a szolgálatban levő felszentelt lelkészeket, segédlelkészeket, a rendes iskolatanítókat és a család fenntartására múlhatatlanul szükséges egyéneket, de nem az erőteljes apának egyetlen fiát. A fölmentettek elbírálására egy külön bizottmányt hoztak létre.4 Április első napjaiban beküldik a főispánnak az összeírt újoncokat. Április 11-én elkezdődött az összeírt újoncok megvizsgálása és besorozása a marosvásárhelyi közháznál egy katonatiszt, egy katonaorvos, a megyei főorvos és a vármegye részéről kiküldött biztosok jelenlétében. A jelentkezés hiányos volt, mert a román nemzetiségűek közül egyeseket a tribunusok az ellenség táborába soroztak be. Ezek közül néhány helység katonaköteles újoncát elfogták, és a marosvásárhelyi vár börtönében fogolyként tartották. A 18–22 éveseket négy évre, a 23–30 éveseket a győzelemig kellett besorozni a honvédseregbe. A román többségű falvak fiataljai tiltakoztak vagy elmenekültek a besorozás elől. A tatárlaki járásból az oláhok által lakott Karácsonyfalváról és Keszléről a bírák azt jelentik, hogy lehetetlen a lakosság tiltakozása miatt összeírni az újoncokat.5 A főispáni jelentés kiemeli, hogy „A megye felső részéből jó kedvvel állanak elé a fiatalok, ellenben a megye alsó részéből elé állani nem akarnak.”6 E vármegyei terület lakóinak döntő többségét románok és szászok alkották. Csány László országos teljhatalmú kormánybiztos arra figyelmezteti a főispánt, hogy csak olyan személyek kezébe adjanak fegyvert, akik megbízhatóak, a haza szabadságáért önfeláldozást tanúsítanak.
A vármegyében eluralkodó román, szász rendbontók, fosztogatók, rablógyilkos ellenszegülők miatt a főispán katonaságot kért, mert ezek miatt a besorozás is akadályokba ütközött.
„Ez alkalommal újból könyörgök a megyében felállítandó rend tekintetéből, ne késsék méltóságod rendelkezésem alá bár csak egy század katonaságot bocsátani.” A főispán kérésére Czetz tábornok 100 lengyel légióst küldött, és tiszteket a besorozott 500 újonc számára.7
A vármegyei törvényhatóság működését, így a besorozást is a románok, szászok megakadályozták, ezért a főispán egy mozgó csapat összeállítását szorgalmazta, de a mozgó csapat felállítása nem sikerült, mivel az arra való egyének részint besoroztattak, részint már önkéntesen honvédekké lettek. A sok önkéntes közül kiemelem két család honvédjeit. A dicsőszentmártoni Kinisi Mihály főorvos négy fiát, a dányáni Bölöni család Domokos és József nevű fiait küldte a honvédseregbe.8
Önkéntesként a magyarok, székelyek részéről sokan vállalkoztak a haza védelmére, a románság részéről viszont kevesen. Beregszászi Imre szolgabíró, aki a vámosgálfalvi térparancsnokság tisztjeinek zsarolásaival szállt szembe, kiemeli, hogy még a román ajkúak között is voltak olyanok, akik harangöntésre, újoncadásra hajlandók voltak.
„Tisztelt Báró Főispán Úr!
Nem akarom pontonként elősorolni a gálfalvi katonaság által e környékbeli azon népen tett számtalan zsarolásokat, mely nép a törvényes magyar kormány iránti hódolatát, ragaszkodását s bizodalmát újabb s újabb jelekkel bizonyítja, midőn ágyúöntésre több tiszta olá helységek harangjaikat önként ajánlják fel, s újoncadásra magukat hajlandóknak mutatják (…)”9 Valóban, az újoncösszeírók táblázataiban az „észrevétel” rovatban a román ajkúaknál többször is megjegyzik, hogy a „testvére honvéd”. Sajnos elenyésző a számuk, mert soknak a nevénél a „Puchnernél” vagy a „császáriaknál katona” bejegyzés olvasható. Viszont többségük a rablógyilkos bandák vezérei mellé álltak, olyanok mellé, akik Nagyenyeden, Gerendkeresztúron és Küküllő vármegyében mészároltatták le a békés magyarokat – olvasható a vármegye rögtönítélő törvényszékének irataiban.
Csány teljhatalmú kormánybiztos Marosszék kormánybiztosát, Dobozyt segítségadásra szólította föl, és amennyiben nem sikerülne – írta –, a főispán kérjen Szebenből, Czetz tábornoktól katonaságot. Többek között kiemeli levelében azt is, hogy a bésorozás alól kivétetnek „az egy fiú vagy azon család atyja, kinek keze munkájától függ családja élete, úgy mindazonáltal, hogy magok helyett mást állítani kötelesek”.10 A marosvásárhelyi hadparancsnokságtól Horváth Dániel őrnagy, egy felsőbb rendeletre hivatkozva, arra kéri a főispánt április 19-én, hogy a 25 és 40 év közötti személyeket, „csupán a magyar ajkúakat rögtön” sorozzák be egy tartalék zászlóalj számára.11 Érthető okok miatt az iratok mindegyre kiemelik a románok és a szászok elkülönítését a magyar ajkúaktól.
A marosvásárhelyi hadparancsnokság részéről Horváth Dániel őrnagy április 24-én arra kéri a főispánt, hogy sürgősen szólítsa fel a besorozó bizottmányt, hogy a 25 évesektől a 30 évesekig mindazokat, akik magyar ajkúak, külön jegyzékbe sorozzák, és rendeltetésük helyére küldhetésük végett a marosvásárhelyi alakító parancsnokság elébe állíttassák12, akiket Gál Sándor rendelete szerint a határvidéki tartalék zászlóaljak kiegészítésére fognak küldeni.13
Dániel Mihály besorozó biztos május 14-én jelentést küld a főispánnak, mely szerint 1422 személyt soroztak be a honvédseregbe. Beszéljen erről a besorozó biztos beszámolója.
„bésorozásra megjelent 4148,
bésoroztatott 1591,
a már bésorozattakból
törvényes okból elbocsáttatott 169,
van tehát 14ik máji besorozva 1422,
erről 19 máji szebeni kbiztosnak jelentés tétetett,
besoroztatás előtt válasznál fogva felmentetett 149.”14
A főispán fölszólítja május 20-án a szolgabírókat, hogy írják össze azokat, akik „a múlt 1848-ik év óta önkéntesen állottak be a honvédek soraiba, megjegyeztetvén ez alkalommal azt is, hogy ki melyik zászlóaljhoz és gyalogosnak avagy lovasnak állott-e bé; és ezt azonnal küldje bé”.15 Sajnos egyelőre ez az összeírás sem került elő.
Az országos teljhatalmú kormánybiztos fölszólítja május 27-én a főispánt, hogy „oly intézkedéseket tenni szíveskedjék, miszerént a küldendő újoncok három egyenlő részre osztva, 200 főtől 400-ig terjedhető szállítmányokba, melyek egymást egy napi távolságra kövessék a hódmezővásárhelyi, kecskeméti és nyíregyházi tartalékokhoz mielőbb elszállíttathassanak.”16
A főispán május végén beszámolót küld az erdélyi hadi főparancsnokságnak és Szent-Iványi Károly országos teljhatalmú kormánybiztosnak a besorozott újoncokról a következőképpen: „f. h. 13-ról 2915 szám alatti hozzám tett rendelete nyomán jelentem, miszerint az ősszel megajánlott 200.000 újoncból megyémre esett 1221, a most kirótt 50.000-ből esik 306, összesen 1527, ebből már ki van állítva, bésorozva 1422, hátra van 105. Ezen újoncok állíttattak a 18 és 25 éves szakokból; mivel számosan vagynak kik a bésorozásra elő nem állottak, most azok számbavétele foly, és ezekből még több fog kiállíttatni 105-nél. A bésorozott újoncokból 800 elszállíttatott Szebenbe és ott több zászlóaljak közt felosztattak. Sok soroztatott bé a Vásárhelyt állomásozó Koburg huszárok közé. A még Vásárhelyt levők várják a katona főparancsnokság rendeletét hová leendő béosztások iránt.”17
Május 28-án az erdélyi hadi főparancsnokság arról értesíti a főispánt, hogy „ ami az újoncoknak zászlóaljakban beosztását illeti; ez eddig még nem történt meg, de mihelyest megtörténend, azonnal értesítendem főispán urat afelől.”18 Tehát Küküllő vármegye újoncai már Szebenben, Czetz tábornoktól várták bevetésüket.
Az országos teljhatalmú kormánybiztos, Szent-Iványi Károly június 6-án egy olyan kimutatás készítését kéri „melyben külön rekeszekben a’ magyar, Szász és Oláh ajkúak külön kimutatva legyenek, azt egyenesen Szebenbe a’ főhadi parancsnoksághoz küldje be.”19
A szolgabírói jelentések szerint összeírják azoknak a neveit is, akik a besorozó bizottmány előtt nem jelentek meg vagy elszöktek, vagy az ellenfél táborához menekültek, és azokét is, akiket fölmentettek, valamilyen ok miatt elbocsáttattak.
A hivatalos honvédrovatot (Honvédi rovatot) az összeíró biztosok eltérően alkalmazták, állították össze. A 15 oszlopból mindössze (folyó szám, név, életkor, nőtlen, nős, lelkész, tanító, határőr, családfenntartó, testileg alkalmatlan, elillant, magokat csonkítók, hadnagy, közvitéz, észrevételek) 5-6-ot írtak az oszlopfejhez. A lelkész, tanító, határőr, testileg alkalmatlan, elillant, magokat csonkítók, hadnagy, közvitéz címszavakat az észrevételek oszlopban tüntették fel.
Összegzésként elmondhatom, hogy az eddigi kutatás szerint csak egy része maradt meg az 1848-ban és 1849-ben összeírt, besorozott honvédek nevének a törvény által kért 1221-ből. A megyeképviselő állandó bizottmányának második ülésén, 1849. május 9-én a főispáni jelentés szerint az április 11-én megkezdődött újoncállítás május 5-ig 1483 besoroztatott fiatalt számlált.20 Talán valamelyik erdélyi vagy budapesti levéltár segítségével még többet is megtudhatunk, hozzáadhatunk ehhez a kutatáshoz.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
