A marosvásárhelyiek újra bebizonyították, hogy románoknak, magyaroknak, cigányoknak és más nemzetiségűeknek lehet együtt ünnepelni, dolgozni, együtt élni békésen, annak ellenére, hogy a politikusok mindegyre előveszik a nacionalista vesszőparipát. A városnapokon együtt voltunk, buliztunk, ki-ki a maga kulturális kínálatát fogyasztva. És azt is öröm volt megtapasztalni, hogy a román előadók koncertjein magyarok és a magyar előadásokon románok is szép számban megfordultak, mint ahogy a várban levő vásárra vagy fotókiállításra és számos más rendezvényre is közösen látogattak ki a vásárhelyiek. Ezt az egységet szerették volna megtörni a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) tagjai – élükön George Simionnal –, akik a román zászló ünnepét „tiszta véletlenül” a Marosvásárhelyi Napok idejére szervezték. Mint kiderült, a felvonuló tömeget autóbuszokkal szállították Marosvásárhelyre az ország más megyéiből. Zászlós, patrióta felvonulásuk nem keltett nagy visszhangot, a pártelnök szónoklata is pusztába kiáltott szó maradt. Valószínű a párt Maros megyei, megyeszékhelybeli hívei is részt vettek a felvonuláson és a sportcsarnok előtt megrendezett eseményen, de az ő hangjukat is elnyomta a városünnep. Jó érzés volt ezt látni, különösen azoknak, akik megélték, amikor 1990 márciusában a felbőszített román tömeg hasonló jelmondatokkal a Tudor negyedből a főtérre vonult. Tudjuk, akkor mi történt. Most nem történt semmi. És ez így jó. Csak maradjon így is.
Legyen e példa intő jel a politikusoknak, akik még mindig az etnikai széthúzásból próbálnak tőkét kovácsolni. Románok, magyarok és más nemzetiségűek, mi mind, akik itt élünk, egyformán benne vagyunk a slamasztikában, amelyet a korábbi kormányzások okoztak, és ebből ki kell mászni. Még akkor is, ha fáj egyeseknek, hogy megvonják tőlük az előjogokat, a bérpótlékokat, az ösztöndíjakat, és sorolhatnánk tovább. Ne legyünk ismét mi, magyarok a hibásak mások tévedéseiért! Inkább közösen gondolkodjunk azon, hogy miként tudunk ezen az időszakon túl lenni, mint a világjárvány idején. Mert ugye a vírus sem etnikai vagy más hasonló szempontok szerint válogatta ki áldozatait. Tudom, hogy többen vannak mindkét náció tagjai között, akik a történelmi sérelmeket, bizonyos genetikailag örökölt viselkedési normákat, a kulturális magasabbrendűséget vagy frusztrációt dörzsölik egymás orra alá, amikor az együttélés sarkalatos kérdéseiről vitatkoznak a nyilvános téren vagy borszagú kocsmákban. Ez a diskurzus már valóban a múlté kell legyen. Inkább bulizzunk, örüljünk az életnek együtt, s végezzük a munkánkat tisztességgel és becsülettel, ki-ki a maga területén, környezetében, ahogy a városnapokon is tettük, ahol a marosvásárhelyiek ezúttal a provokációval szemben is jelesre vizsgáztak.
