*Fotó: Ferencz Salamon Alpár
A református iskolák 2025-ös tanévnyitó ünnepségének egyik díjazottja Horváth Gabriella, a Bolyai iskola kémiatanárnője volt, aki korábban betöltötte az iskola aligazgatói és az alakuló katolikus iskola igazgatói tisztségét is. Mivel az eseményről szóló beszámolónkban kevés hely jutott a méltatására, ezúttal megpróbálom kiegészíteni. Első szavai a következők voltak:
– Ezt a megtisztelő díjat nem én kaptam, csak én vettem át: azok a kollégák kapták, akik 2000 szeptemberében, amikor újraindult a Marosvásárhelyi Református Kollégium, mellém álltak, vállalták az oktatást, bíztak bennem, illetve együtt bíztunk, hogy lesz új magyar iskola Marosvásárhelyen – és lett, indult 4 osztállyal. Hogy könnyű volt vagy nehéz? – ezt most csak egy szóval tudom értékelni: szép volt, szívesen tettem!
Ebben az újraindulásban volt két „furcsa” helyzet: néhai dr. Csiha Kálmán püspök, valamint néhai Tőkés Elek református egyházkerületi tanügyi tanácsos, akik az iskolát létrehozták, felkértek, hogy vállaljam az újrainduló Marosvásárhelyi Református Kollégium vezetését, annak ellenére, hogy jól tudták: katolikus vallású vagyok. Bár próbálkoztam, de egy ilyen megtisztelő felkérésnek semmilyen érvvel nem lehetett ellentmondani. Holott ekkor már két éve a Bolyai Farkas Líceum versenyvizsgával elnyert igazgatója voltam, és miután elvállaltam a Református Kollégium indítását igazgatóként, két iskolát vezettem egy személyben.
Az egyedüli nehézséget az okozta, hogy az akkori főtanfelügyelő semmiképpen nem akart beleegyezni, és azzal érvelt, hogy egy személynek nem lehet két igazgatói fizetést adni. Amit nem is kértem, csak a versenyvizsgával elnyert tisztség szerinti javadalmazást (aligazgató a Bolyaiban), és végeztem mindkét iskolában a teendőimet 14 hónapon keresztül, 2000 szeptembere és 2001 novembere között. Nem sok pedagógusnak adatik meg, hogy iskolát vezessen, még kevésbé az a lehetőség, hogy egy új iskolának szervezze meg az indulását. Nekem ez megadatott – hangsúlyozta, és köszönetet mondott minden kollégának, aki segítette iskolavezetési munkájában, mert tapasztalata szerint a jól működő csapatmunka vihet előbbre egy oktatási intézményt.
Méltatásában, amelynek kolléganője, Székely Emese a szerzője, többek között elhangzott, hogy 1957. április 14-én született a Szilágy megyei Hídalmáson. Gyermekkorát Csombordon, majd Zilahon töltötte, Ady iskolájában, a hajdani Református Kollégiumban érettségizett. Sikeres felvételi után a Babeş–Bolyai Tudományegyetem kémia szakán folytatta tanulmányait. Az egyetemen végzett pedagógiai gyakorlat során körvonalazódott a lehetséges tanári pálya, akkor döntötte el, hogy ezt a hivatást választja.
1980-ban kezdett tanítani Marosvásárhelyen az akkori 3-as Számú Ipari Líceumban, majd 1990-től a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban tanít napjainkig. Ebben az iskolában talált olyan kibontakozási teret, ahol mind szakmai, mind szervezői tehetségét teljes mértékben kamatoztathatta. 18 évig volt az iskola igazgatóhelyettese és párhuzamosan egy évig, ft. Csiha Kálmán püspök felkérésére, az újraalakult Református Kollégium igazgatója.
Elkötelezetten, konokul és kitartóan szolgálta a kollégium ügyét, segítette a buktatókkal, nehézségekkel küzdő, hivatali gáncsoskodásoknak kitett iskolát. Nyugodt, kiegyensúlyozott, megfontolt első igazgatójának nagyon sokat köszönhet a mai kollégium.
Horváth Gabriella 2007-től a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnökségi tagja, Maros megyei szervezetének napjainkig megválasztott elnöke. Ezt a munkát is a rá jellemző kitartással és elkötelezettséggel végzi.
Kémia szakos tanárként 20 éven keresztül szervezett egy négyfordulós levelezős emlékversenyt.
Nemzetközi versenyek és diákszimpóziumok szervezője volt évekig, ahol az általa felkészített diákok remek helyezéseket értek el. Ugyancsak több mint 20 évig volt a Bolyai Nyári Akadémia kémia szakosztályának szervezője.
2003-ban a Richter Gedeon Alapítvány a Magyar Kémiaoktatásért Díjat adományozta a tanárnőnek, amit a Magyar Tudományos Akadémián vehetett át. Ő volt az első határon túli pedagógus, aki ebben a kitüntetésben részesült.
45 éves tanári pályáját több száz diákjának a köszönete és szeretete fémjelzi, amit diák csak akkor érez, ha élmény volt a tanulás a tanárral.
Kollégái tisztelete, szeretete és elismerése övezi ma is az iskolában – írta Székely Emese.
