Nem egyedül kell megoldani a gondokat

A mentális egészségről és a segítségkérésről

Romániában a mentális egészségi problémák jelentős része továbbra is aluldiagnosztizált és kezeletlen. Nemzetközi egészségügyi és OECD- (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) értékelések szerint a felnőtt lakosság körülbelül egyharmada élete során legalább egyszer szembesül valamilyen mentális zavarral. Ugyanakkor a szakellátáshoz való hozzáférés és a segítségkérés aránya az Európai Unió egyik legalacsonyabb szintjén van.

Van egy pont, amit sokan ismernek, még ha nem is beszélnek róla. Amikor az ember még működik, teszi a dolgát, éli a mindennapokat – de közben valami már nehezebb, mint korábban. Nem feltétlenül történik nagy törés, inkább egy lassú, szinte észrevétlen túlterhelődés. Erről az állapotról és arról, mi történik ilyenkor, Kertész Ferenc Alpár pszichológus beszélt.

Az egyik legnagyobb veszély akkor jelenik meg, amikor mindent egyedül próbálunk megoldani. Ilyenkor könnyen kialakul egy belső örvény: a gondolatok visszatérnek, a megoldások nem hoznak eredményt, és idővel már nehéz átlátni a helyzetet. Ez olyan, mint egy hangos forgószél az ember fejében – fogalmaz.

Közben az élet nem áll meg. Jönnek az újabb feladatok és helyzetek, miközben ami igazán foglalkoztat, lassan háttérbe szorul. Nem tűnik el, csak egyre nehezebben hozzáférhető. Az energia viszont véges, és egy idő után azt vesszük észre, hogy valami folyamatosan csökkenti a motivációnkat, a jelenlétünket és az érzelmi kapacitásunkat.

A túlterheltség egyik sajátossága, hogy nem egyik napról a másikra alakul ki. Inkább fokozatosan épül fel: először fáradtság, majd türelmetlenség, végül egyre több olyan pillanat, amikor az ember úgy érzi, minden nehezebb. Ez a folyamat azért is veszélyes, mert az ember alkalmazkodik hozzá, és sokszor normális állapotként kezdi kezelni azt, ami már valójában túlterhelés.

Ennek több oka is lehet. Van, akit a büszkesége tart vissza, másokat az a belső meggyőződés, hogy „meg kell oldani”. Ez a hozzáállás sokáig működhet, és tartást adhat, ugyanakkor megnehezíti, hogy valaki kimondja: most segítségre van szükség.

A háttérben gyakran mélyebb pszichológiai igények is megjelennek: az erő, a kompetencia vagy az elismerés iránti vágy. Ezek segíthetnek előre haladni, de közben akadályozhatják is a segítségkérést, mert sérülékenységet feltételeznek.

Ezek nem problémák önmagukban, inkább azt mutatják, milyen szemszögből közelítünk a helyzeteinkhez – teszi hozzá a szakember.

Sokan nem is tudatosan döntenek így. Egyszerűen megtanulják tartani magukat, megtanulnak működni, nem mutatni a bizonytalanságot. Ez a működésmód hosszú ideig adaptív lehet, de közben fokozatosan növeli a belső feszültséget.

Ki nem fejezett érzelmek

Ott vannak azok az érzések is, amelyeket nem mondunk ki, hanem elnyomunk vagy félreteszünk. A ki nem fejezett érzelmek nem tűnnek el – mondja a szakember –, inkább más formában jelennek meg, sokszor testi tünetekben, tartós feszültségben vagy megmagyarázhatatlan rossz közérzetben mutatkoznak meg. A test gyakran ott „kommunikál”, ahol a lelki folyamatoknak már nincs megfelelő kifejezési csatornája.

Ezzel együtt sokan hajlamosak bagatellizálni az állapotukat. Halogatják a vele való foglalkozást, és közben meg is magyarázzák, miért nem most van itt az ideje. Ismerős mondatok ilyenkor: „majd elmúlik”, „nem olyan komoly”, „most nincs rá idő”.

Ebben egyszerre van jelen az időhiány, az elkerülés és a félelem is: a szembenézés sokszor nemcsak érzelmi, hanem energetikai befektetést is igényelne.

Pszichológushoz fordulás

Az a gondolat, hogy pszichológushoz kellene fordulni, sokaknál itt jelenik meg – és gyakran itt akad el.

Nem feltétlenül magától a szakembertől tartanak, inkább attól, amit ez a lépés jelent – mondja Alpár.

Attól, hogy ki kell mondani valamit, ami eddig kimondatlan maradt. Attól, hogy sebezhetővé válunk, vagy hogy szembe kell nézni olyan belső tartalmakkal, amelyeket eddig elkerültünk. Ez a félelem teljesen természetes, mert a kontroll elvesztésének érzése sokak számára nehezen vállalható.

Közben sokan hosszú ideig képesek „jól működni”. A mindennapokban különválasztják a szerepeiket, a nehézségeket pedig háttérbe szorítják. Ez a pszichológiai szétválasztás rövid távon segít működni, de hosszabb távon érzelmi kimerüléshez vezethet.

Amikor minden elcsendesedik, ezek a háttérbe szorított gondolatok felerősödnek – mondja a szakember.

Sokan ismerik ezt az állapotot: este, amikor lelassul minden, hirtelen megjelennek a napközben elnyomott gondolatok. Ez az úgynevezett „mentális visszacsapás” jelensége, amikor a feldolgozatlan élmények végre teret kapnak. Talán ezért várunk sokszor addig, amíg már nagyon nehéz lesz. Eleinte a teher még elviselhetőnek tűnik, de idővel egyre nagyobb erőfeszítést igényel.

Egy ponton azonban már nem az akaraterő számít, hanem a túlterheltség mértéke és a rendelkezésre álló belső erőforrások.

Mikor érdemes megállni?

Vannak jelek, amelyek arra utalhatnak, hogy érdemes segítséget kérni. Ilyen lehet az alvás romlása, a koncentráció nehézsége, a motiváció csökkenése, az ingerlékenység vagy a visszahúzódás másoktól. Figyelmeztető jel az is, ha megszűnik az érdeklődés korábban örömet adó dolgok iránt.

Egy másik fontos jel, amikor ugyanazok a gondolatok ismétlődnek, és nem engednek tovább.

Amikor már nem mi irányítjuk a gondolatainkat, hanem ők irányítanak minket, érdemes megállni – fogalmaz.

Sokan ilyenkor baráthoz fordulnak, ami fontos támogató kapaszkodó lehet, de nem azonos a szakmai segítséggel.

A pszichológiai tér abban különbözik, hogy több nézőpontot, strukturált eszközöket és egy biztonságos közeget ad, ahol kimondhatóvá válik az is, ami máshol nehezen megfogalmazható. Az első lépés sokszor nem a megoldás, hanem a megkönnyebbülés. A kimondás segít rendezni a belső feszültséget, és elindít egy önismereti folyamatot. Ami addig csak bizonytalan érzés volt, lassan formát kap.

Minden kérdés, amire még nincs válasz, egy jelölés – mint egy X a térképen – mondja.

A további lépések attól függenek, mennyire merünk közel menni ezekhez a pontokhoz. A folyamat végén nemcsak megértés születik, hanem erőforrás is: annak felismerése, hogy van hatásunk arra, hogyan működünk, és merre haladunk tovább.

És talán ez a legfontosabb gondolat: nem kell egyedül végigmenni rajta.

Segítségkérés

Az ilyen helyzetekben fontos tudni, hogy a segítség többféle formában is elérhető. Egy nehezebb időszakban már az is sokat segíthet, ha van valaki, akivel őszintén lehet beszélni – legyen az barát, családtag vagy bizalmi személy. A pszichológiai segítség ehhez képest egy strukturált, biztonságos teret nyújt, ahol jobban érthetővé válhatnak a belső folyamatok, és fokozatosan kialakulhatnak a megküzdési eszközök.

Amennyiben a nehézségek tartósan fennállnak, vagy jelentősen befolyásolják a mindennapokat, szakmai vagy orvosi támogatás is szükségessé válhat. Emellett léteznek támogató közösségek és segítő szolgáltatások is, amelyek segíthetnek abban, hogy az ember ne izoláltan élje meg a nehézségeit.

A segítségkérés nem végpont, hanem egy kezdet – egy lehetőség arra, hogy ne egyedül kelljen továbbmenni azon az úton, ami éppen nehéz.

Amennyiben segítségre van szüksége

A hallgatlak.ro az Erdélyi Telefonos Lelkisegély Szolgálat online felülete, amely biztonságos és empatikus teret kínál mindazok számára, akik nehéz élethelyzetben vannak, és szeretnék megosztani érzéseiket. Ha úgy érzi, segítségre van szüksége, nincs egyedül: képzett önkéntesek várják hívását, hogy meghallgassák és támogassák Önt a nehéz pillanatokban. 

A szolgálat munkanapokon 8 és 24 óra között érhető el a 0754-800-808-as telefonszámon, emellett a hallgatlak.lelkisegely@gmail.com e-mail-címen is lehetőség van kapcsolatfelvételre, így mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbb módot a segítségkérésre.