Elkezdték melegíteni a légkört az előre hozott választásokhoz, ami teljesen érthető annak fényében, hogy lassan három hónapja nincs kormánya az országnak, és az eddigi egyeztetéseken nem közeledtek a pártok álláspontjai. Nem véletlen, hogy a rendszeresen megjelenő felmérésekben újabban mindegyik közvélemény-kutató hangsúlyosan ezzel foglalkozik, és a médiában a címlapok helyett kattintásvadász címekben tálalják ezeket az adatokat. A rossz hír az, hogy a politikai patthelyzet az előre hozott választásokkal sem látszik feloldhatónak.
Ha reális az az erősorrend, ami a legutóbbi felmérésben látható, akkor a választásokon senki nem tudna abszolút parlamenti többséget szerezni, és ha a mostani politikai lövészárkok betemetetlenül maradnak, ugyanolyan nehéz lesz kormányt alakítani, mint amilyennek ez most mutatkozik.
Az ügyeletes rettegők élvezetére a mostani számok szerint az aranycsapat 34%-on áll, a szocik 23%-os, a liberálisok pedig 21%-os támogatottságot élveznek. Csakhogy a felmérésekben mindig kihangsúlyozzák, hogy így szavaznának a választók, ha most lennének a választások, és ez nem véletlen. A valódi voksolás előtt rendszerint kampányt is szoktak tartani, ami alaposan befolyásolhatja a választók opcióit. És ha kampányról van szó, akkor a két régi nagy pártnak jókora bázisa van az önkormányzatokban, amelynek révén tudnak mozgósítani olyan szavazókat is, akiket a felmérésekben nehéz észrevenni. Ehhez hasonló pártinfrastruktúrával az aranycsapat nem rendelkezik, ők főleg a közösségi médiában tarolnak.
És ha megnézzük az erőviszonyok alakulását az utóbbi hónapokban, abból az látszik, hogy aranyosék nimbusza rendesen megkopott, miközben a régi pártok összeszedték magukat. Januárban az aranycsapat 40,9%-on állt, ez volt a támogatottsági csúcsa, akkoriban a szocikat 18,2 százalékon, a liberálisokat 13,5 százalékon mérték, mélyponton volt a fősodorbeli alakulatok népszerűsége. De azóta nagyot fordult a világ, az év elejétől a jobboldaliságot nyomokban sem tartalmazó aranyosok támogatói bázisa szinte ötödével esett vissza, a két régi nagy párttal szemben pedig durván megfeleződött az előnye. Ha a számok a valóságot tükrözik – a felmérésekben sosem árt egészségesen kételkedni –, akkor egy előre hozott választáson ez a három párt szerezne jelentős parlamenti erőt, de egyik sem kerülne közel az abszolút többséghez, ami az önálló kormányalakítás feltétele lenne. Hogy ezekből kettőnek a koalíciója elegendő lenne-e egy kormányhoz, az attól is függ, hogy még ki és milyen támogatottsággal jutna be a parlamentbe. De jó esély mutatkozik rá, hogy ugyanolyan széttagolt parlamentet állítanának fel az előre hozott választások, mint amilyen a jelenlegi is. Ha a pártok kompromisszumképtelensége is változatlan maradna, ugyanez a cirkusz folyna tovább, miközben az országnak stabil kormányra lenne szüksége.
