Szív-ér rendszerre (is) ható készítmény

Forgalomból kivont készítmények

Folyékony anyarozskivonat  (extractum secalis cornuti fluidi)

Az Európa középső részén élő népeket már a korai középkortól (az 5. századtól) rettegésben tartotta egy rejtélyes betegség, amely a maláriához, pestishez, leprához hasonlóan tömegesen szedte áldozatait. Kontinensünk déli, délnyugati és északi részén fekvő területein ritkábban jelentkezett ez a „nyavalya”.

A legrettegettebb kóros állapot

Már az ókori görög leírásokban is szerepelnek olyan anyagok, amelyek ezzel a titokzatos eredetű betegséggel hozhatók összefüggésbe, de csak a középkortól jelentek meg ijesztő leírások a büntetésnek tartott, járványszerűen pusztító betegségről.

A 17. század végétől kezdték felismerni, hogy jelen esetben nem járványos betegségről, hanem tömeges mérgezésről van szó, amelyet az anyarozs nevű gomba okoz, és amit „bizserkórnak”, „morbus cerealis”-nak hívtak, és amit jelenleg idegen kifejezéssel gyakran ergotizmusnak nevezünk.

944-ben Franciaország egyik régiójában a lakosság fele halt meg anyarozsmérgezés következtében. Ötven évvel később ugyanott több tízezer ember pusztult el ugyanabban a járványszerű betegségben. Németországban, ahol abban az időben nagyobb mennyiségben termesztettek rozst, a 16. század folyamán többször is kitört az ergotizmus. A 17. század folyamán is gyakran felütötte fejét Európában, és csak a 18. század végétől vezettek be jogszabályokat az ergotizmus megfékezésére.

A szent tűz betegség tünetei – antonita kolostorok 

Az anyarozsmérgezés és az orbánc külső tünetei hasonlóak, érthető módon hosszú ideig azonosnak vélték a két betegséget. A középkor eme súlyos betegsége, a pestis és a lepra után a legrettegettebb kóros állapot volt.

A bőrpirosodással jelentkező „ignis sacer” vagyis a „szent tűz” betegség gyógyításához a kor szokásaihoz híven védőszent, az egyiptomi remete, idősebb Szent Antal (Kr. u. 251-356) oltalmát keresték, a betegséget „Szent Antal tüzének” (ignis sancti Antonii) nevezték el. A tömeges mérgezés összefüggött a rossz időjárással, a társadalmi zavargásokkal, az ínség, a népnyomor intő jeleként előforduló betegség volt. A betegeket antonita kolostorokban kezelték. Az antonita ispotályok elsősorban alamizsna gyűjtéséből és a hívek adományaiból tartották fenn magukat.

A történelmi Magyarország területén négy antonita kolostorról van okleveles adatunk.

Ezek egyike Segesváron működött a 15. század közepétől, ahol ebben a járványszerű betegségben szenvedőket kezelték különböző növényekkel, amelyeket ecettel, olajjal, mézzel, tojással elegyítettek, és borogatásként, kenőcsként használtak.

Segesváron 1487-ben az antonita lovagrend házfőnöke és a városi tanács (ez utóbbi anyagilag segítette az ispotályt, a dokumentum ma is megtekinthető) arról állapodott meg, hogy a kórház bevételének harmadát az intézmény betegei kapják meg, a fennmaradó részt a kórház káplánjai és vezetője.

Melius Juhász Péter az 1578-ban kiadott Herbariumában a Szent Antal tüze nevű betegség kezelésére 32 különböző növényt, köztük olajfa levelét, rózsát, nadragulyát, koriandert, kutyatejet, rozmaringot, macskagyökeret, tárnicsot ajánl.

A betegséget a nép körében olyan vízzel „gyógyították”, amelyben a kovács a tüzes vasat hűtötte, mondván „tűznek tűz a legjobb orvossága”.

A fényképen látható folyadéktároló edényben nemrégen még folyékony anyarozskivonat, latinul extractum secalis cornuti fluidi volt, amelyet ma már nem használnak a gyógyszertárakban.

Az anyarozs

Népies nevén varjúköröm, latin nevén Claviceps purpurea, a rozs, búza, árpa és más pázsitfüvek virágzatában élősködő gombafaj telelő alakja, amelyet szklerociumnak nevezünk. Az érőfélben levő kalászokban képződik, 1-2, ritkán 4 cm hosszú és legtöbb 6 mm vastag barnás, sötétvörös vagy fekete színű, kemény szárú, fehéres belsejű, a kalászból kiálló mag helyett kiflialakúan kifejlődött, görbült test a szklerocium. Ez képezi azt a drogot, amelyet gyógyszerészeti célokra alkalmaznak, és amely latinul secale cornutum néven kerül forgalomba.

Tavasszal a kitelelt anyarozs tovább fejlődik, majd lehull, nedves földre kerül, kihajt, apró, nyeles fejecskék nőnek ki belőle, melyek spórákat (szaporodási sejteket) fejlesztenek. E spórák fiatal rozskalászra kerülve ott kihajtanak, úgynevezett „mézharmatbetegséget” okoznak, majd újból kifejlődik a szklerocium, az anyarozs. Magyar elnevezése a német Mutter (anya), Korn (mag, rozs) vagyis Mutterkorn tükörfordítása. Nevezték még rozsanyának, rozsüszögnek is.

Az anyarozs nagyon mérgező, benne többféle (legalább 30) alkaloidnak nevezett, érszűkítő hatású mérgező anyag van, a szervezetbe kerülve embernél, állatnál mérgezést (ergotizmust) okoz. Az ergotizmus általában égő alhasi fájdalmakkal, bőrvörösödéssel, bizsergéssel, csillapíthatatlan szomjúsággal, szédüléssel, szívgyengeséggel kezdődik, majd merevgörcsökkel folytatódik, nőknél szülési fájdalmak is megjelenhetnek (ezek akár elvetéléshez is vezethetnek), és ezek után epilepsziaszerű görcsök lépnek fel. Később orbáncszerű sebek jelennek meg, majd a különböző testrészek (orr, fül, kéz- és lábujjak) elüszkösödnek, és fájdalom nélkül leválnak. Az agyvelő és a gerincvelő sorvadása is beállhat. Mindezek után bekövetkezik a halál.

A lizergsav az LSD forrása 

Az anyarozst tartalmazó gabonából őrölt lisztből készült kenyér hosszabb ideig történő fogyasztása, a súlyos mérgezések megnyilvánulása lehet a tömeges pszichózis is (például a középkorban többen is látták, hogy boszorkányok vannak a faluban), nem véletlen, hogy az anyarozsból kivont lizergsavból szintetizálták a napjainkban is számtalan áldozatot szedő, erős kábítószert, a tudatmódosító LSD-t!

Az anyarozs okozta fertőzések és az azzal kapcsolatos halálesetek száma a 20. században lecsökkent, de nem tűnt el véglegesen. A mérgezés kezelésére hashajtók, hánytatók, ellenmérgek (értágítók) alkalmazása ajánlott (nem sok sikerrel). Fontos a betegség megelőzése, mint például csépléskor figyelni és eltávolítani a fertőzött gabonát.

Erdélyben utoljára 1908 telén kezdődött a veszélyes, tömeges anyarozsgomba-mérgezés, legalább 14 ember betegedett meg súlyosan Belényesen és környékén, ezért a „belényesi anyarozsmérgezés” néven híresült el ez az eset. Számos leírás jelent meg abban az időben a betegséggel és a betegekkel kapcsolatban. Valószínű, hogy más tájegységeken is jelentkezett mérgezés, de ezek nem váltak annyira közismertté feljegyzések hiányában. Belényes a Fekete-körös partján, a Bihari-hegység alatti síkságon fekszik, Bihar megye egyik legrégebbi városa. A közelében elterülő falvakból jelentették a Szent Antal tüze nevű betegséget, mégpedig Bráte (Brătești), Fericse (Ferice), Buntyesd (Buntești), Kiskoh (Chișcău) településekről. Utóbbi falu közelében fekszik a látványos cseppkőképződményeiről híres Medve-barlang.

Az ezekben a falvakban észlelt 14 eset közül csupán egyben fordult elő gangréna (üszkösödés), két esetben jelentkeztek az epileptikus és tetánuszos görcsök, minden betegnél észlelték az akut demenciát (elbutulást), és csupán egy ember halt meg. A betegek átlagéletkora 33 év volt (14-60 évesek). Közállapotuk javulása csupán hónapok után volt észlelhető.

A Claviceps purpurea alkaloidtartalmára és azok hatására nézve ellentmondásos gombafajta. Tartalmaz ergotamint – amely a vérerek összehúzódását segíti elő –, ergometrint – amely a méhizmok összehúzódását segíti elő –, tartalmaz még ergotoxint, cornutint, tudatmódosító lizergsavat és más mérgező anyagokat, amelyek más és más mérgezési tüneteket okoznak, de ezek egyszerre is jelentkezhetnek! Gyógyszertári alkalmazása manapság már tiltott!

Nyugtató, vérzéscsillapító hatás 

Az anyarozs hatóanyagai (alkaloidái – 0,3 mg/1 tabletta mennyiségben) ergoton néven összetevői voltak az ismert és közkedvelt Distonocalm nevű gyógyszernek, amelyet mintegy 15 éve végleg kivontak a forgalomból, de a patikákban máig keresett készítmény. A központi és a perifériás idegrendszerre egyaránt jótékony, nyugtató hatása volt.

Az anyarozs kivonatait extractum secalis cornuti néven különböző vérzések csillapítására, nevezetesen vérköpés, vérhányás, vérvizelés, szülések után bekövetkező erős vérzések csillapítására, méhbetegségek enyhítésére, a méhizom összehúzó hatása alapján szülések megindítására használták.

A folyékony kivonat (extractum secalis cornuti fluidi) készítése az 1932-ben kiadott IV. magyar gyógyszerkönyv szerint a következő módon történt: 1000 gramm anyarozsport 50 g glicerinből és 550 g szeszes fahéjvízből készült eleggyel áztattak, majd a hatóanyagok teljes kivonásáig folytatták a kivonást, a perkolálás szabályai szerint, 20 %-os alkoholos-vizes keverékkel úgy, hogy a végtermék 1000 gramm legyen. Az anyarozskivonatot a többi gyógyszerektől elkülönítve (separanda) tárolták! Legnagyobb egyszeri adagja 1 g, egy napra 3 g, és elsősorban a szülés siettetésére alkalmazták.

Mesterségesen termesztik

Az anyarozs-alkaloidák izolálása, kémiai szerkezetük meghatározása új korszak kezdetét jelentette a gyógyászatban. Például megemlíthetjük, hogy egyik alkaloidája vegyi átalakításával érszűkítő hatásúból értágító hatásúvá válik, és ennek következtében a vérnyomáscsökkentő hatása érvényesül.

Jelenleg az anyarozst nagy gabonatáblákon, mesterségesen beoltott termőterületeken termesztik. Egyike a legtöbbet kutatott terméknek. és az orvos- és a gyógyszerészeti tudományok egyre több területén válik hasznossá.

A következő folytatásokban újabb, szív-ér rendszerre ható, a közelmúltban (30–40 évvel korábban) életmentőnek számító hatóanyagokkal ismerkedünk meg, amelyek ma már nem léteznek a hivatalosan engedélyezett gyógyszerek jegyzékein, ugyanis kivonták őket a forgalomból.