Véget ért a vakációs tábor a Bolyai Házban

Ahol jól érzik magukat

Kiállítással zárult Marosvásárhelyen a Phoebo Egyesület idei nyári tábora, amelyen a szervezők ezúttal is mindenkori céljukra, az értékteremtésre és -őrzésre helyezték a hangsúlyt. Ami fontos a kis és nagyobb gyermekek számára is, hiszen a szervezők hitvallása szerint „az alkotás, a művészet, a kultúra megtart, formál, kiteljesít”. A Miszlik-illusztrációkból álló kiállításon a színháztudomány szakot végzett sokoldalú Deák Katalin alkotásainak mesés hangulata ragadta meg a felnőtt és gyermek néző figyelmét. A képek középpontjában az alkotó kedvenc figurája, a mosolygós Miszlik áll, aki az ellenséget miszlikbe vágó mesehősöktől kapta a nevét.

– Hogy született meg a tábor ötlete, mekkora volt az érdeklődés, hány ciklusban zajlott a táboroztatás, milyen volt a program? – kérdezte a szervező Márton Krisztinát kolléganőnk, Szeredai Vivien.  

– Igazából onnan indult a tábor gondolata, hogy én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egyrészt a pedagógus férjem tud a gyermekeinkkel lenni, másrészt édesanyám, nagymamám segítenek a felügyeletükben. A táborban olyan gyermekek vettek részt, akiknek az otthonától távol laknak a nagyszülők, a szüleik pedig dolgoznak. Emiatt nagy kihívást jelent, hogy  kivel maradjanak, és ne a „kütyük” világában vagy magányosan töltsék a szünidő napjait. Ezt figyelembe véve gondoltunk arra, hogy nagy szükség lenne nappali tábort szervezni, amelyért nem kell elutazzon, idegenben aludjon a gyermek. Mi egy átmenetet kínáltunk, hogy itthon és mégis tartalmasan töltse a napokat. Tulajdonképpen arra törekedtünk, hogy minél színesebb program szerint, de viszonylag lazán, játékosan, vakációs hangulatban teljen az idő. Az első táborunk júliusban volt,  augusztusban kettő, és szeptember első napjaiban az utolsó. 

– Melyik korosztályra számítottak?

– Vegyes korosztálynak hirdettük meg a tábort, általában óvis, kisiskolás volt a gyermekek többsége, akik még nem maradnak egyedül otthon. Az szeretjük, ha vegyesen, egyrészt testvérpárok jönnek, ami egy szép kapcsolat, és jó látni, hogy a nagyok kihívásnak érzik, hogy figyelhetnek, taníthatják a kicsiket, vigyázhatnak rájuk. Ebből nagyon szép viszonyulási módok alakulnak ki, ahogy például segítenek egy-egy kézműves tárgyat elkészíteni. Azonkívül mindenki nagyon jól megtalálja a társát a játékokban. Azt is írták a vélemények megfogalmazásakor, hogy nagyon örültek a sok kézműves-tevékenységnek és annak, hogy új barátokat szereztek. 

– Ezek szerint a kézműves-tevékenységeken volt a hangsúly.

– Azok köré csoportosítjuk, mert azt gondoljuk, hogy nagyon sok mindent fejlesztenek, és az időt is észrevétlenül kitöltik. Van viszont „egy kis nyelvfejlesztés”, akinél szükségesnek tartjuk, és mozgás, amennyit az udvar megenged. A szabad játéknak is teret hagyunk, hiszen a saját gyermekeimen is látom, hogy mekkora igényük van erre. Meghívottaink is vannak, akik egy hangszert ismertetnek, amelyen a zenélést is kipróbálhatják. Népzenét és népi játékokat is tanítunk, bőrdíszműves is oktatta táborozóinkat. Fiúsabb tevékenységeket is szerveztünk, kipróbálták a faragást, pirograválást, természetesen nagyon óvatosan, nehogy megsérüljön valaki. 

Az utolsó kérdésre is válaszolva, Márton Krisztina elmondta, hogy két év kellett, amíg híre ment a szünidős nappali táboroknak. 

– Az idén voltak a legtöbben, a nagyobbak együtt jönnek ovistársakkal. Van, aki csak néhány napra kapcsolódott be, mert most szokja a szülőktől való távollétet, de arra is nyitottak vagyunk, hogy egy-két napra befogadjuk. Előfordul, hogy a szülők szabadsága csak pár napot enged, de örömünkre szolgál az is, hogy a nap végén alig akarnak hazamenni, amit jó visszajelzésnek érzek – fogalmazott Márton Krisztina, a PhoeBo Egyesület alelnöke.