Az utóbbi időszak történései azt igazolják, hogy igencsak inog a lelkekben Szent István országa. Augusztus 20-án Szent István és az új kenyér ünnepét világszerte megünneplik a magyarok. A kommunizmusban tilos volt a nagy király nevét emlegetni, ezért az új kenyeret és az alkotmányt ünnepelték, de mindenki tudta, hogy tulajdonképpen az államalapító előtt is tisztelegtek. A lelkekben fennmaradt, tovább élt szellemisége, öröksége. Tudjuk, ismerjük, hogy a több mint ezeréves magyar történelemben milyen nagy erőfeszítést tettek eleink, hogy egyben tartsák azt az országot, amelyet Szent István alapított. Tatárok, törökök, Habsburgok, osztrákok, németek, szovjetek és megannyi népcsoport és nemzet vetette meg e tájon a lábát, majd továbbállt. Kétségtelenül Magyarország a legnagyobb veszteséget a trianoni szerződés által szenvedte. Anélkül, hogy elemeznénk az előzményeket és a békeszerződés feltételeit kialakító okokat, a mai napig tudjuk, érezzük, hogy ez igazságtalan döntés volt, amelyet csak ideig-óráig lehetett némiképpen kiigazítani a második világháború alatt a második bécsi döntéssel, de lehet, hogy ez hosszú távon többet ártott, mint használt az akkor visszacsatolt területen lakóknak. Ma Szent István országa sokak számára nem az a történelmileg meghúzott határ, amelyet a nagy király birtokolt, s amely az évszázadok során változott, hanem az, ami egykor és ma is az anyaországiakat és a „határon túliakat” összetartja: a közös kultúra, a gyökerek, az anyanyelv, a magyar nyelv, ami világszerte egyedi, a népi hagyományok, és sorolhatnánk mindazokat a jegyeket, amelyek meghatároznak minket, magyarokat, éljünk bárhol is e nagyvilágban.
Mindezek tükrében szomorúan tapasztalom, hogy a politikai csatározásokban ezek az értékek koptak meg leginkább a lelkekben és gondolkodásban. Amikor magyar–magyar ellen fordul, és megkérdőjelezik azt a tagadhatatlan és vitathatatlan tényt, hogy összetartozunk, mert közös a múltunk, a jelenünk, és az kell legyen a jövőnk is. Ezeket nem szabad feláldozni a változó politika oltárán, mert ezáltal Szent István országának egységét bontjuk meg önmagunkban. A mindenkori magyar politikusoknak is követniük kell Szent István intelmeit azért, hogy ne a pillanatnyi hatalmukat erősítsék, hanem hozzájáruljanak a mindenkori, a számunkra szent és sérthetetlen értékek ápolásához, a közös magyar kulturális örökség fennmaradásához a nagyvilágban. Ma is aktuálisak Szent István intelmei, amelyet fiának, Imre hercegnek írt „Az igaz ítélet és a türelem gyakorlásáról” című fejezetben, amelyeket jó lesz megfontolniuk az elöljáróknak, ha másként már nem, de legalább lélekben szeretnék egybetartani Szent István egykori országát.
„A türelemről így beszél Pál apostol: »tanúsítsatok mindenki iránt türelmet«. És az Úr evangéliumban: »Ha [türelemmel] kitartotok, megmentitek lelketeket«. Ehhez tartsd magad, fiam: ha becsületet akarsz szerezni királyságodnak, szeresd az igaz ítéletet; ha hatalmadban akarod tartani lelkedet, türelmes légy. (…) Óvakodj bírónak lenni, ám örülj királynak lenni s neveztetni. A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak. Ha pedig egyszer olyasvalami kerül eléd, amelyben ítéletet hozni méltóságoddal összefér, türelemmel, irgalommal, esküdözés nélkül ítélkezz, így lesz majd koronád dicséretes és ékes.”
