Munkaorvostanászokra emlékezünk
2025-07-07 15:00:00
- Dr. Ábrám Zoltán
A munkaegészségtan és a foglalkozási betegségek tárgyköre Marosvásárhely orvosegyetemének a megalakulásakor a közegészségtan szerves része volt. Az 1957-es tanévben vált önálló tantárggyá, amelynek előadására a fiatal munkaorvostanász szakorvosként már magas szintű klinikai gyakorlattal rendelkező Dienes Sándort bízták meg. Ekkor a belgyógyászati klinikán egyúttal „foglalkozási betegségek kórterem” létesült, amely később a különvált Endokrinológiai Klinika épületébe, majd a bútorgyár által felajánlott részlegre költözött. Három évtizedes hányattatást követően 1987-ben kezdte meg önálló működését a Hunyad utcában a Foglalkozási Betegségek Klinikája. Létrehozója, dr. Dienes Sándor professzor a marosvásárhelyi munkaorvostan megteremtője és hosszú évtizedeken át oktatója, a magyar nyelvű részletes munkaorvostani szakkönyv szerzője volt. 1991-es kényszernyugdíjazását követően az egykori tanítvány, dr. Szász Loránd (1953–2012) lett a klinika vezetője, és korai haláláig ő biztosította a munkaorvostan oktatásának folytonosságát. Előadótanárként a munkaorvostanász szakorvosok felkészülését irányította. Közben a foglalkozási betegségeket ellátó önálló klinikai egység megszűnt, egy kisebb kórházi részleggé alakult. A magyar oktatást a továbbiakban dr. Szász Zsuzsanna biztosította.
A munkaegészségtan és a munkaorvostan a rendszerváltás előtti időkben megbecsült szakterülete volt a romániai orvoslásnak, ám mára az egykor jól működő önálló klinikák néhány ágyas osztályokká zsugorodtak. És lassacskán rekviemet mondhatunk számukra is. Ebben a megemlékező írásban azonban nem a munkaorvostant temetem, hanem két jeles marosvásárhelyi képviselőjére emlékezem és emlékeztetek. Kiemelten gondolok a pontosan száz évvel ezelőtt született dr. Dienes Sándor egyetemi tanárra, doktori tézisemet irányító mesteremre, valamint a nemrég elhunyt dr. Farkas Evelyn adjunktusra, a „rokon tanszéken” tevékenykedő oktatótársra.
Dr. Dienes Sándor (1925–2019) professzor 1925. július 3-án született Kolozsvárott, hosszú és tartalmas életpályát futott be. Évtizedeken át a marosvásárhelyi orvosképzés kiemelkedő képviselője volt, a munkaorvostan előadója, és úttörő munkát folytatott a foglalkozási betegségben szenvedők gyógyítása terén. Ez a fél évszázados egyetemi karrier máris gazdag oktatói, kutatói, gyógyító tevékenységet feltételez. Pedagógusi pályafutása mégsem ért véget, két évtizeden át nyugdíjasként a Református Assisztensképző Iskola óraadó tanára volt, előrehaladott kora ellenére a leghűségesebb tanárnak számított, és egyedi teljesítménynek tekinthető, hogy összességében hét évtizedet töltött a katedrán. Megalapozott szaktudása, széles körű általános műveltsége, rendkívül sokrétű személyisége már-már legendássá tette. Nevéhez fűződik a marosvásárhelyi vívó szakosztály megalapítása; munkásságáért számos díjat és elismerést kapott.
A 73 évesen közülünk távozó dr. Farkas Evelyn 2017-es nyugdíjazásáig a Társadalom-orvostani Tanszék, majd az átszervezést követően a Népegészségtani és Egészségügyi Menedzsment Tanszék oktatója volt. Ezzel párhuzamosan mindvégig a Foglalkozási Betegségek Klinikáján szakorvosként dolgozott, és hozzájárult a foglalkozási betegségek csökkentéséhez, a megelőzéshez és a gyógyításhoz egyaránt. Később a Procardia egészségügyi központnál is igazi hivatástudattal végezte szakmailag megalapozott, keresztyén értékrendre épülő tevékenységét. Hosszú évtizedeken át aktív szerepet vállalt a Romániai Bálint Társaság tevékenységében, amiért külön elismerés illette. Szerteágazó tudományos tevékenységet fejtett ki.
Munkaorvostanászokra emlékezünk. Az orvosegyetem, a tágabb szakmai közösség, a Közegészségtan Tanszék nevében sok szeretettel gondolunk értékmegőrző személyiségükre, amellyel az egykori Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet (MOGYI), későbbi MOGYE szellemiségéhez mindvégig hűek maradtak. Önmagukhoz, tanítványaikhoz, betegeikhez, barátaikhoz, családtagjaihoz, közösségeikhez hűen, ki- és megtartó önállóságban éltek. Életük példája maga a mindenkori ragaszkodás a szülőföldhöz, a hazához és az országhoz, a transzilván eszméhez, az emberiség keresztyén kultúrájához.
Dr. Ábrám Zoltán, Közegészségtani Tanszék
