1980-ban ún. stagiar (gyakorló) orvosként kerültem az akkori Marosvásárhelyi 1-es Számú Fertőzőklinikára Dr. Kasza László egyetemi docens keze alá, hat hónapi klinikai gyakorlatra.
A Tanár Urat szinte azonnal a kedvenceim közt tudhattam: emberi és orvosi magatartása, pazar elméleti és gyakorlati (klinikai) tudása, valamint oktatói hozzáállása okán.
Néhány ott töltött hét után megkért, hogy tegezzem vissza, amit nem teljesíthettem: megálljt parancsolt számomra a tisztelet!
De ez azt jelentette, hogy bizalmába fogadott, sőt – az akkori diktatórikus és kisebbségellenes hangulatban – olyasmiket osztott meg velem, ami nem kis veszéllyel járhatott volna mindkettőnk számára.
Egyik ilyen – szigorúan négyszemközti – társalgásunk az antik görög filozófia egyik olyan ágáról folyt, ami engem is nagyon izgatott.
Ez volt a sztoicizmus és az azzal részben rivalizáló szkepticizmus.
És most ahelyett, hogy részletezném, mi mindenre igyekezett rávezetni engem ezen filozófiai ágak közül a szkepticizmus révén a Tanár Úr, íme a levél, amelyet nekem ajánlva írt, de csak a rendszerváltás után csúsztatta a zsebembe – kacsintva hozzá.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
