A világról határtalanul

*The big Whale… Kovács Tamás munkája

Vagy még annál is többről szólnak a Képgrafikusok Olgyai Viktor Egyesülete jóvoltából Marosvásárhelyen kiállított grafikák. Olyasmikről is, amiket csak az emberi képzelet, esetleg valamilyen megfejtésre váró álombeli vízió képes elénk varázsolni. Múltból, jelenből, hagymázos jövőből. És persze napjaink szerteágazó valóságából, ami látványként tárul szemünk elé, hogy aztán képi metaforákká kódolva, elmére, érzelemre hatva továbbítsák felénk a művészek üzenetét. Félszáz magyarországi és romániai grafikus közel száz grafikai lapja mutatja fel a Bernády Galériában, mennyire gazdag, milyen korlátlanul sokféle ez a művészeti ág. Az alkotók ezúttal a grafika hagyományos eljárásaihoz ragaszkodva, de digitális korunk technikai lehetőségeit is felhasználva bizonyították, nincs olyan jelenség a makro- és mikrokozmoszban, amit ne lehetne alkotó módon tükrözni, fantáziadúsan, képzeletserkentőn grafikai köntösbe öltöztetni. Sajátos formába komponálva, vagy ellenkezőleg, formát bontva, fekete-fehérben, ritkábban színesen, ezernyi összetevőből megkomponálva, vagy puritán egyszerűségben felcsillantva. Elmúlt századok, letűnt korok, átörökített kulturális tradíciók, mítoszok, szokások elevenednek meg ezen a joggal sikeressé vált tárlaton, ahol litográfiák, monotípiák, fa-, linó- és rézmetszetek, rajzok, szitanyomások, rézkarcok, vegyes technikájú lapok, olajgrafikák, giclée-nyomatok vonzanak be az emberi értékek erőterébe. Az a megszállottság is lenyűgöző, amit a számos nagyigényű munka, a sok száz figurát felvonultató kompozíciók sokasága testesít meg. A tehetség akkor ragyog fel igazán, ha kitartó, türelmes, céltudatos alkotófolyamat eredménye, véljük kihallani a grafikákból kikövetkeztethető művészi hitvallásokat. Nemzedéktől függetlenül ez lehet az egyik fő konklúzió a kiállításon. Egyszóval a mívesség az, amivel a felvonultatott anyag egészét jellemezhetnők. Ezt egyébként a megnyitón a tárlatvezetést magára vállaló Szepessy Béla, a méltatóként is rendkívül szellemes grafikusművész is hangsúlyozta. Ő nemrég egyéni tárlaton is megméretkezett a Bernády Házban, két mostani nagy méretű metszetére is igazán illik a míves jelző. A grafika egyetemi tanáraként egykori tanítványai közül is többen kiállítottak a JövetMenet című kiállításon, és megismerhettünk nemzedéktársai, sőt a náluk idősebb grafikusok soraiból is néhányat. A jeles előd, az erdélyi származású Gyulai Líviusz már nem él, ő is állított ki a Bernádyban, örömmel fedeztük fel ezúttal is egyik biblikus ihletésű alkotását. Vén Zoltán és Frimmel Gyula grafikáira is sokan felfigyeltek. Bugyi István Józsefet, a KOVE elnökét, a tárlat értelmi szerzőjét is méltathattuk tavalyi vásárhelyi bemutatkozásán. A csíkszeredai Kristó Róbert ugyancsak visszatérő vendég. Siklódy Ferenc szintén büszke lehet egykori művészeti középiskolás vásárhelyiségére. Most nagyszerű Pató Károly-portréjával tűnt ki. A modell maga kivételes kimunkáltságú metszetével aratott elismerést. De a népes részvétel közelről sem teszi lehetővé az egyénítést a krónikás számára. Simon Zsoltot viszont még feltétlenül meg kell említenünk. Ő rég áttelepült az anyaországba, de városunkat továbbra is magáénak vallja. Édesapjával, Simon Endrével halála előtt rendszeresen közönség elé álltak a Bernády Házban. Ennek emléke méltán kelthetett nosztalgiákat az itteni tárlatlátogatókban. És felerősíthette az óhajt, milyen jó lenne ismét olyan pezsgő grafikai mozgalmat létre hívni Marosvásárhelyen, amilyet évtizedekkel ezelőtt olyan nevek fémjeleztek, mint a Haller Józsefé, Nagy Pálé, Vass Tamásé, Major Gizelláé, Molnár Dénesé és a már szóba hozott Simon Endréé és Zsolté.