Az őshonos gyökerek kitörölhetetlen üzenetének továbbéltetői

Épített örökségünk

„…nem vész ki a székely, új hajtás sarjad minden régi tőkén…”

A Kézdivásárhelytől tizenöt kilométerre levő Ikafalva a Bodoki-hegység keleti oldalán, a Sajgó-patak mellett fekszik, és közigazgatásilag Csernátonhoz tartozik. A települést 1334-ben Ika néven említik először. Az Ika- és a Csernáton-patak találkozásánál, keskeny fennsíkon állnak Ika várának romjai, keleti tornya körülbelül tíz méter magasságban. Építéséről és pusztulásáról nincsenek adatok. Régi temploma a Pap-hegyen áll, és 13. századi eredetű. Egykor fal vette körül, 1875 körül bontották le, amikor az új református templomot építették. A Lukács Péter-ház 18. századi.

Ika várának falai még ma is több helyen állnak

Ahogyan azt már felvezetőnkben röviden jeleztük, Ikafalva Kézdivásárhely és Csernáton közelében, a Bodoki-hegység keleti oldalában települt.

A község mellett, az Ika- és a Csernáton-patak találkozásánál a huszonöt-harminc méter magas Várbérc keskeny fennsíkján állott egykor a kelet–nyugati irányban hosszan elnyúló, aránylag szabályos alaprajzú Ika vára. Igen keskeny, alig tíz-tizenöt méter szélességben, de körülbelül nyolcvan méter hosszúságban húzódó falain kívül, mindkét végén egy-egy mély sánc húzódott.

A falak vastagsága közel két méter lehetett, melyek ma is több helyen, méternyi magasan állnak.

Az 1802. évi földrengés ledönti a torony felső részét

Kiss Gábor az Erdélyi várak, várkastélyok című könyvében ír arról, hogy a vár két végét a falakon belül egy-egy kör alaprajzú torony zárta le, melyek közül ma már csak a keleti torony áll, mintegy tíz méter magasságban.

Különlegessége, hogy alakja nagymértékben eltér a többi toronyétól: alapjától szélesedik, közepe táján összeszűkül, majd a felső részén ismét széles.

Eredetileg körülbelül három méterrel magasabb volt, de az 1802. évi földrengés a felső részét ledöntötte.

A lakótoronyba egy hágcsón lehetett feljutni

A ma háromemeletes torony északi oldalán az első emelet magasságában egy ajtónyílás van, mely a lakótorony egyetlen bejárata volt, és ahová hágcsón lehetett feljutni.

A födémeket tartó gerendák fészkei ma is láthatók, éppúgy, mint a felvezető lépcsők nyomai. A harmadik emelet boltozott volt, boltíveinek maradványai az elmúlt században még látszottak.

A toronynak ablaka nincsen, csupán apró és szabálytalanul elhelyezett nyíllőrései. Fala kőből épült.

A vár építéséről semmilyen adatunk nincsen

A torony bejáratához sokáig egy falépcső vezetett, melyet a belsejében lévő falépcsővel együtt évtizedekkel ezelőtt építettek az építőtábor diákjai.

A vár nyugati végének tornya már nem látható, de az alapfalai még megvannak.

Ezen a részen is mély és széles sánc védte a falat, és itt kellett lennie a vár egyetlen kapujának is, melyhez valószínűleg egy felvonóhíd vezetett.

A vár területén épületre utaló maradványok nem találhatók. Építéséről semmilyen adatunk nincsen.

Háromszék vármegye egyik legrégebbi települése

Szintén a fent említett szerző, Kiss Gábor közléséből tudjuk meg, hogy Ikafalva az egykori Háromszék vármegye egyik legrégibb települése, és még a székelyek letelepedésekor alapították.

Első okleveles adatunk azonban csak az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzékből származik, amikor a település Pál nevű papja öt régi banálist fizetett tizedül.

Az 1567. évi dézsmajegyzék szerint Ikafalwa tizenhét kapuval adózott, Báthori Kristóf 1579-ben alcsernátoni Domokos Istvánnak, Tamásnak és Domokosnak adományozta possessio Ikafalwát; Báthori Zsigmond fejedelem pedig 1587-ben Csernátoni Damakas (így) Tamás részére hat jobbágytelket adományozott Ikafalván, melyek alcsernátoni Bernáld Miklós halálával szállottak a kincstárra.

A csernátoni Csonka-torony elnevezésről

Ikavár látható tornya a csernátoni Csonka-torony elnevezést az Ikafalva közvetlen szomszédságában fekvő Csernáton falutól vehette.

Első birtokosaiként a nyújtódi Domokosok szerepelnek, akik közül Tamást és Domokost 1600-ban Basta császári tábornok Markosfalvánál lefejeztette.

István és Ferenc Báthori Gábor száműzöttei, akiket az 1614. évi medgyesi országgyűlés mentett fel. Tamás csíki főkapitányt II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratakor a tatárok elfogták, és nagy váltságdíj ellenében szabadult ki. Ezután Béldi Pálhoz csatlakozott, de az ő bukása után a Portára menekült, és emiatt a birtokait elvették.

Itt még külön megjegyezzük még azt is, hogy 1712-ben Felsőcsernátonban született Bod Péter kiváló író.

Történetek és legendák

Pomjánek Béla ír arról, hogy a várhoz és építéséhez számos legenda fűződik. Ezek ismeretében is megéri felkeresni a várat, ahova egy ösvény vezet fel. A vár környéki molnárok körében élt a hiedelem, miszerint a torony alatti pincében kádakban áll a kincs, amit két – egy veres és egy fekete – mérges kakas őriz, és amikor az egyik alszik, a másik ébren van.

Ha valaki megközelíti a pinceajtót, az őrkakas kukorékolni kezd, és a vasajtó rögtön becsapódik.

Egy másik történet szerint egykor a vár ura egy szárnyas óriás volt, aki egyszer haragjában a vár sziklájára ütött, s még látszik az öklének a nyoma. Az óriás gyakran a csernátoni templom tornyára repült, onnan riogatta az embereket.

Más történet szerint egyszer egy óriáskígyó lakott a várban, s oly nagy volt, hogy míg a farkával körülölelte a tornyot, addig fejével lenyúlt a patakra inni, és az arra járókat is felkapta és felfalta. A kígyót nagy harcban egy vitéz megölte. A néphit szerint a várnak egy kövét sem lehet bűnhődés nélkül elmozdítani – írja még Pomjánek.

Volt egykor a vár alatt egy malom, molnárát annyira elkeserítette veszekedő felesége, hogy felment, és bontani kezdte a torony falát a malom felőli oldalon, hogy a torony temesse el a malmot a feleségével együtt. De alig kezdte el a munkát, karja elszáradt, s a patak megáradva elvitte a malmot molnárnéstul.

Viszont egy elhagyott vízimalom épülete még áll a vár alatt.

Egy másik történetben egy legény fölmászott a torony tetejére, s fogadásból ott fogott bontáshoz, de villám sújtott le rá, és szörnyethalt. Talán e mondáknak is köszönhető, hogy megmaradt ez a ritkaságszámba menő kör alakú bástya.

A templom, melynek tornya a legmagasabb volt Háromszéken

Alsócsernáton református templomának tornya a legmagasabb volt Háromszéken, melynek eredetije – az egyházközség jegyző könyve szerint – a hatvanhat méter magasságot is meghaladta.

Ez azonban az 1836. évi tűzvészkor leégett, és csak a templomkastélyt övező középkori, ostromoknak is ellenálló falai maradtak meg. Ezek ma is teljes épségükben állnak.

Megjegyzendő még az is, hogy az erős falakat három bástya erősítette. A falak tizenhárom méter magasak, lőrésekkel és tornyokkal ellátottak.

Bejárata a déli oldalon volt, melynek kapubástyája előtt egy elővár is épült, de ennek köveit az elmúlt században hordták szét.

Amiről egy régi matricula tanúskodik

Az alsócsernátoni régi matricula történeti bejegyzése szerint:

„…1569 ben a törökök beütvén, Sepsiszéket hamuvá égették. Sokan az alsócsernátoni kastélyban Isten csudálatos kegyelméből megmaradtak Barcsai Ákos alatt…”

Az egyházat leégése után újjáépítették, és falába helyezték el azt a táblát, mely megemlékezik Domokos Tamás és Domokos haláláról, akiket ide temettek el.

Demján László műemlékvédő építész kiegészítése

Nem vész ki a székely, új hajtás sarjad minden régi tőkén. Ennek velős magyarázata, hogy minél kisebb egy ősi település, annál több megmaradt emlékkel rendelkezik, hiszen a későbbi nagy fejlődések nemigen tehették tönkre a ránk hagyott emlékeket. 

Talán visszacsatolhatunk nevének eredetére is, a kun-török „ika” nagyot jelent, ide vonatkoztatva talán Nagyfalunak hívhatnánk. Hát így állunk a már Csernátonnal összenőtt Ikafalvával is. 

Létezik egy több száz éves mondás a környéken: „csergő-bergő Csernáton, gőgös Ikafalva”. 

Lehetett is gőgös-gangos, hiszen ókeresztény időkből fennmaradt templommaradványával és pogány székely időkre visszanyúló várral rendelkezik. Létezésüket datált feljegyzés nem igazolja, viszont a helyi dűlők, oldalak és terepnevek mind erre az elveszett mesevilágra utalnak. 

Volt itt Szentkert és közelében a Remete-kaszáló, amely egy hajdani, védőfalas kápolna romjait mutatja kb. 34 öl kerülettel, ahol egy reformáció kora előtti búcsújáró hely működött.

Hasonló volt a két víz összefolyásánál magasodó Várbérc elnevezés is, amely egy feltételezhetően 13. századi családi magánvár múltját sejteti. Nem tévesztendő össze az alsócsernátoni templomvárral, ahol 1551 novemberében moldvai és török betöréseket jegyeztek fel. 

Ez a vár egy jó 200 méter hosszú, szélességében úgy a 10 métert elérő, végeken lévő védbástyás építményt rejtegetett a mai történelembúvárok számára. Mára csak a villám és földrengés sújtotta, csonka délkeleti rotunda ágaskodik. Kutatott erre Kőváry László, Orbán Balázs, és Jókai Mór valahol itt gyűjtögette a Damokosok regényéhez a tájleírását. 

A vélhetően négy- vagy ötszintes, harmadik szinten boltozott lakótornyot 2011–2013 között a helyiek önerőből az eredeti magasságára visszaépítették, kúp alakú tetővel látták el, állították helyre. 

Mint látványosság, megemlíthető a Nagyoláh-telek melletti két hatalmas millenniumi szilfatörek csonkja, amelyből öröm látni az újrasarjadzó friss hajtásokat. Ezek viszik tovább az őshonos gyökerek kitörölhetetlen üzenetét, ezek az évenként megújuló új hajtások jelzik, hogy itt soha nem vész ki a székely nép. 

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész saját munkájából és gyűjteményéből küldte el a szerzőnek. Összeállításunkat a szakembereink hozzászólásával és véleményezésével jövő heti lapszámunkban még kiegészítjük.