Gitáros-énekesként járva a Kárpát-medencében

A marosvásárhelyi illetőségű, jelenleg a Felvidéken élő Fábián Zoltán zenész, dalszerző a 2000-es évek elején családostul Magyarországon telepedett le, ahol gitárosként és énekesként vált ismertté különböző rockegyüttesek frontembereként. Időközben a magyar–lengyel barátság jegyében számos lengyelországi koncerten énekelt lengyelül, ugyanakkor irodalmi esteken költőkkel lépett fel, aztán kiadta első szólóalbumát egy könyv kíséretében, de zenei pályafutásának legnagyobb sikerét 2023-ban jegyezte, amikor dalt írt a magyar nyelvről Örökségem a magyar nyelv címmel, amelynek szövegét Thököly Vajk szilágysági költő írta. 

Jelenleg a felvidéki Rimaszombat közelében a Petőfi Sándor Program keretén belül ösztöndíjasként dolgozó Fábián Zoltán a helyi magyarság megmaradásáért dolgozik. A minap szülővárosában járt, ahol zenei pályafutásáról, Marosvásárhelyhez kötődő emlékeiről mesélt. 

– Üdvözlöm itthon, Marosvásárhelyen! Milyen alkalommal jár ezúttal Erdély ben?

– A Lakiteleki Népfőiskolai Hálózat szervezésében, a Dalia Népfőiskolát képviselve jöttünk kutatni; egész Nyikó mentén és Székelykeresztúron a helyi magyarság értékeit, hagyományait, kulturális és szellemi állapotát mérjük fel, mely program része egy, a Kárpát-medence magyarlakta területeire kiterjedő, nagyívű kutatásnak. A kilencnapos itt-tartózkodásunk utolsó állomásaként Marosvásárhelyre is ellátogattunk párommal, Nikolett-tel és két jó barátommal.

– Térjünk vissza egy kicsit a kezdetekre. Hogyan került a zene kötelékébe?

– Már Marosvásárhelyen megszerettem a zenét, azon belül a rock műfajt, majd miután a szüleimmel kitelepedtünk Magyarországra, folytattam a gitározást, aztán 17 évesen jelentkeztem heavy metal zenekaroknál énekes-gitárosként, majd három erdélyivel 2009-ben alapítottunk egy zenekart Székely Vér néven, aztán a Hungarica következett. 

– Civil foglalkozása szerint számítástechnikai szoftverüzemeltető, és mint értesültem róla, ön üzemvezetőként is dolgozott tíz éven át. Hogyan passzolt a zene a vezetői állásával?

– Igen, két évvel korábban még más közegben voltam főállásban, előbb munkásként, aztán gyártásvezetőként, majd üzemvezetőként dolgoztam, de egy idő után, 34-35 évesen el kellett döntsem, hogy mit akarok igazán az élettől: így véglegesen a zene mellett döntöttem. Úgy gondolom, hogy a zenémnek kell legyen egy küldetéstudata. Kiemelt prioritásomnak tartom azt, hogy a zenével elmondjam annak a közösségnek, amelyet megszólítok – azon belül a fiatal generációnak, hogy büszkék vagyunk a származásunkra. 

– Évek óta Lengyelországban is fellép, lengyel számokat énekelve, azóta már több alkalommal is volt ott koncertje. Miért éppen lengyelül is énekel?

– Ez a projekt még 2012-ben kezdődött, miután olvastam egy rímbe szedett közmondást – Lengyel, magyar, két jó barát együtt harcol, issza borát –, amely a két nép történelmi barátságát példázza. Akkor döbbentem rá, hogy Lengyelországban mekkora kultusza van a lengyel–magyar barátságnak, és akkor úgy gondoltam, hogy ezzel is kellene foglalkozzam, azóta egy évben háromszor-négyszer is hívnak oda koncertekre. 

– Főként rockzenészként ismert, de láthatják-hallhatják irodalmi esteken, költészetnapi rendezvényeken, költőkkel fellépve. A versekkel mikor került ilyen szoros kapcsolatba?

– A Marosvásárhelyen élt Tóth István költőnek, egyetemi tanárnak köszönhetően szerettem meg a verseket, ugyanis nyolcadikos koromban szülővárosomban nagynénémtől kaptam egy könyvet, mely a költő verseit is tartalmazta, Marosvásárhely 101 versben címmel. Azóta tetszenek a versek. 

– Mintegy hónapja könyve jelent meg Dalokba szőtt sorok címmel, 2024-ben pedig az első szólólemeze (Őrzöm a lángot) is napvilágot látott. Mit kell ezekről tudni? 

– A könyvben 20 év válogatott dalainak, verseinek gondolatai olvashatók, melyek a határon innen és túl egy közös értékrend szellemében szólítják meg az olvasót, viszont a tavaly megjelent szólóalbumom úgy készült, hogy nem korlátozódtam kimondottan a rockzenére, így többféle műfajú dal is megtalálható rajta. A kulturális világ felé én is megnyíltam, hiszen szélesedett a kör számomra, de nincs határok közé szorítva a zeném, mindamellett, hogy megmaradtam rockzenésznek is. 

– 2023-ban dalt írt a magyar nyelvről – Örökségem a magyar nyelv címmel –, amely ismertté vált az egész Kárpát-medencében. 

– Valóban. A dalnak a klipet az egész Kárpát-medencében forgattuk – Erdélyben, Magyarországon, a Felvidéken is, sőt a gitárszólót a Finnországban élő testvérem a skandináv országban vette fel. A szöveg magáért beszélt, akkor már készült a szólólemezem is, ez volt a felvezetője, ez lett egyben a legismertebb számom. 

– Jelenleg Felvidéken él. Ott mivel foglalkozik? 

– Rimaszombat közelében, pontosabban Gömörpéterfalán dolgozom a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként, a helyi magyarság megmaradásáért dolgozom. A helyi gyerekeket a nemzeti identitás kérdésében próbálom megszólítani, ezért járok iskolákba rendszeresen, és a korábban említett dalt a zenés, verses irodalmi óra keretén belül együtt énekelem velük. Az élet úgy hozta, hogy a Felföldi Dalia Iskola vezetőjével, Kopecsni Gábor harcművész barátommal kerültem jó kapcsolatba, aki ott él és tevékenykedik. Idővel a Petőfi Sándor Programra jelentkezve sikerült a program keretén belül tevékenykednem, majd oda jelentkeztem hozzájuk mint fogadó szervezethez. 

– Legközelebb mikor lép fel Erdélyben? 

– Sok koncertem lesz a közeljövőben a Kárpát-medencében, de amit biztosan tudok, hogy június 1-jén Fogarason fogok fellépni, viszont Székelykeresztúron is lesz koncertem. 

– Végezetül térjünk vissza egy kicsit Marosvásárhelyhez. Hogyan emlékszik vissza a gyerekkorára, az általános iskolai évekre?

– Kellemes gyerekkori emlékek kötnek e városhoz, szinte minden sarokhoz, utcához kötnek szép emlékek, habár látom, a város nagyon kiépült. De büszke vagyok arra, hogy itt születtem, és zenészként Marosvásárhelyt képviselem mindenhol, ahol fellépek. Visszaemlékszem arra is, hogy az első koncertem itt volt, az egykori Black Hole-ban, még 14 éves koromban. 

Mi a Tudor negyedben laktunk, a volt 18-as általános iskolába (jelenleg Romulus Guga Gimnázium – szerk. megjegyz.) jártam. Szerettem sportolni, azon időszakban karatéztam és kosárlabdáztam is. Az akkori testnevelő tanárom, Stef Zakariás – akinek diákként sokat köszönhettem –, egyszer meg is dorgált, mivel abban az időszakban már sokat gitároztam, és ebből kifolyólag az ujjaim rendszeresen be voltak gyulladva. Amikor meglátta, felmérgelődött (jogosan), és kényszerhelyzetbe hozott, arról kellett döntsek, hogy a kosárlabdát folytatom, vagy tovább pengetem a húrokat. Idővel utóbbi mellett döntöttem, mely hobbim lett, később a hivatásommá vált. 

– Mi köti még szülővárosához? 

– Két nagynéném még itt lakik, és egyik testvérem, de sok kedves ismerősöm él itt. Ha honvágyam van, akkor meg szoktam hallgatni a marosvásárhelyi Autostop együttes Keresztes Ildikóval előadott számát, a Vásárhelyt, melynek sorai mindig, mindenhol kísérnek engem…